A New York-ban készült képen először a kötött sapkás csivavát vesszük észre, aki kigúvadt szemekkel néz a kamerába. Középen gazdája óriásnak ható lába, de az igazi gag a fotó bal oldalán van: talán egy dán doghoz tartozó két óriási kutyaláb. Ez a kép ugyanúgy az orosz bevándorlók gyerekeként Párizsban született Elliott Erwinhez tartozik, mint a turai termelőszövetkezben tehenet fejő néni vagy Che Guevara portréja. A most 89 éves fotós életműve nagyon sokoldalú, ebből a több mint fél évszázados anyagból válogat a Capa Központ Retrospektív című kiállítása, amelyet az egyik leghíresebb nemzetközi fotóügynökségtől, a Magnum Photos-tól kaptak és amely már a világ számos nagyvárosát megjárta. Ezt a válogatást egészíti ki az a különleges képanyag, amelyet az Egyesült Államokban felnőtt Erwitt 1964-ben készített Magyarországon.
A Retrospektív anyagot nagyobb tematikus csoportokra osztották - például városok, nők, strand, gyerekek, kutyák, híres emberek - de van valami, ami ezt a képanyagot összeköti: a humor, az irónia és a groteszk látásmód. A Magnum-fotós Erwitt képes volt meglátni a megdöbbentő szituációkat, de a hétköznapi helyzetekben is megtalálta a szokatlant a világ minden pontján. Az oroszul, angolul, franciául és olaszul beszélő Erwitt derűvel és szeretettel közelített az emberekhez. Esendően emberiek az általa megragadott helyzetek, az emberi még a kutyás képeken is ott van. Erwittnek egy albuma is van kutyás fotóiból, és ő volt az első, aki a kutyákat nemcsak állatként, hanem mint a kortárs világ kulturálisan is meghatározó szereplőiként fotózta.
Erwitt képein egyrészt megjelenik az ember tágabb környezete, gyakran a humor forrása épp az ember pozíciója a körülötte lévő térben, másrészt közelről, egyetlen arckifejezés megragadásával is képes elmondani egy történetet. Az irónia mellett olyan erős érzelmeket is képes átadni a képeivel, mint a megrendültség. Ilyen Robert Capa sírjánál az édesanyja vagy a férjét gyászoló Jackie Kennedy. Erwitt több magazinnak is dolgozott, így megbízásai hozadékaként sok híres emberről készített képeket, mint például Marilyn Monroe-ról, Fidel Catsróról, Charles de Gaulle-ról, és ő készített képet Richard Nixon és Nyikita Hruscsov "konyhai vitájáról". Erwitt mégiscsak azokat a képeit tartotta kedvenceinek, amelyeket kedvtelésből csinált. Ezek is a leghíresebbek. Ilyen, amelyen egy esernyős ember szökken az Eiffel-torony előtt, vagy amelyen népviseletbe öltözött lányok láthatóak libákkal valahol Magyarországon. 1964-ben a Time megbízásából utazott Magyarországra. Azért vált ez az útja az egyik kedvencévé, mert itt szabadon, minden megkötés nélkül fotózhatott. Az anyagot még nem lehetett látni Magyarországon és a képek helyszíneinek azonosítása most is folyamatban van. Erwitt nemcsak a fővárosban (pl. Keleti pályaudvar, Citadella) járt, hanem a magyar vidéken is, ahol ugyanúgy a hétköznapi, megmosolyogtató és egyben mélabús pillanatokat keretezte be, ahogy azt Párizsban vagy New Yorkban tette.
A hetvenes évektől a filmek felé forduló Erwitt amatőr fotósnak tartotta magát. Azt a derűt és könnyedséget, amit a képein látni, saját életfilozófiájává is tette, és azt vallotta: “A legtöbb kortársammal ellentétben én nem vagyok komoly fotográfus. Inkább azt mondanám: komolyan veszem a komolytalanságot.”
Info
Az Elliott Erwitt: Retrospektív a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, az Elliott Erwitt Magyarországon című kiállítás pedig a Mai Manó Házban szeptember 10-ig látogatható.
