Romsics Ignác történész - miközben a szélről közép felé igazodik -, a minapi interjúja során (június 10.) tett egy nehezen, sőt egyáltalán nem magyarázható megállapítást, melyet nem engedhetek el szótlanul a fülem mellett.
A mondat így szól: "A kormányt ott is, és a nyilvánosság más fórumain is lehetett bírálni, de megbuktatni nem. Nem volt diktatúra, mert a politikai és a szellemi élet egyaránt a pluralizmus elvei szerint szerveződött. De nem volt demokrácia sem, mert az állampolgári egyenlőség elve sohasem érvényesült." Hogyan kell ezt a se hideg, se meleg fogalmazványt értelmeznünk? Létezik egyáltalán az osztálytársadalmak korában egy olyan hatalmi struktúra, amely sem nem demokrácia, sem nem diktatúra? Valami közbülső képződmény, egy harmadik út, mely felette áll minden uralmi előfordulásnak? Meggyőződésem, hogy a történész illúziókat kerget, kreál egy politikai állapotot, amely történelmietlen, ellentmond az objektív törvényeknek, megfosztja a politikai intézményrendszert osztálytartalmától.
Olyan társadalom nincsen, ahol a gazdag és szegény (kizsákmányolt és kizsákmányoló) egyforma politikai és gazdasági jogokkal rendelkezik. Egyáltalán, lehetséges volna a kizsákmányolás kényszerítő apparátus nélkül? Nyilván azért képviseli e képtelen nézeteket, mert ezzel kívánja alátámasztani semleges státuszát. Horthy kormányzótól semmi sem sem állt távolabb, mint a demokrácia igenlése, de az antant követelésére elfogadta a polgári demokrácia normáit, így jött létre a formális többpártrendszer, a látszatparlamentarizmus, így maradt fenn a numerus clausus. Véleményem szerint Romsics legújabb könyve Horthyról nem hiteles, nem tudományos mű, hanem - értékes részletei ellenére is - egy elátkozott korszak apologetikája.