Megosztaná a tyúkját, hogy más is „használja”? Nem? Gondolja át! Lehet rosszul teszi! Ezt a folyamatot ugyanis aligha lehet megállítani, és nagyon valószínű, hogy egyébként még nyerhet is rajta – vonható le a Piac és Profit Sharing Economy – Megosztásos gazdaság napokban tartott konferenciájának előadásaiból. Pedig a javak egymás közötti megosztása távolról sem újdonság. Ide sorolható az is, amikor kalákában, ismerősök építik fel egyikük házát. Ma már azonban nemcsak tárgyak, szolgáltatások, de az idő is megoszthatóvá vált, azaz lényegében bármi. Hogy ez mennyire így van, annak szemléltetéséhez térünk vissza a baromfikhoz. A youtyuk.hu-n már haszonállatok is megoszthatóvá váltak. Lefoglalhat az ember egy messzi földön élő tyúkot, amelynek fejében ígért időközönként megkapja utána a tojt tojásokat, amelyeket átvehet a megadott helyeken. Ehhez elég megadni a youtyúk oldalán, hogy mennyi időre akarja valaki az állatot lefoglalni, s mennyi tojásra van szüksége. Ha mindez megvan, már fizethet is az ember a bankkártyájával a youtyúk oldalán.
Az utóbbi időben egyre népszerűbb sharing economy, azaz megosztáson alapuló vállalkozások abban hoznak most újat, hogy egymást egyáltalán nem ismerő embereket, valós időben kapcsolnak össze – magyarázta Mayer Erika ügyvéd. A digitalizáció gyorsulásával olyan szoftverek által teremtett terek jöttek létre, amelyek egymástól fizikailag is nagyon távol álló felhasználókat, szolgáltatásokat képesek összekapcsolni. Ezen cégek térnyerésé, az említett fejlődésen túl több más körülményre is visszavezethető, de talán az egyik legmarkánsabb elem, hogy a gyorsuló fogyasztásnak köszönhetően felhalmozódtak a javak a jóléti társadalmakban, amelyek sokszor kihasználatlanul állnak. Ezek hasznosítása pedig egyre komolyabb igényként jelent meg. Ennek eredménye: ma már például az ember a parkolóját is ki tudja adni akkor, amikor a saját autója nem áll a helyén.
Ezen modell szerint működő vállalkozások fejlődése szédítő dinamikájú lehet. Hogy mennyire, arra a PwC pénzügyi tanácsadócég tanulmánya mutat rá, amely szerint a szektor globális forgalma 2025-re már eléri a 335 milliárd dollárt, míg ez 2013-ban csupán 15 milliárd dollárra rúgott. Pataki Gábor, a Magyar Sharing Economy Szövetség elnöke határozottan ki is jelentette: a fejlődésüket biztosan nem lehet megállapítani. Hozzátette: itthon egyelőre 30-40 ilyen modell szerint működő vállalkozás van.
Ezek a társaságok alapvetően formálhatják át a hagyományos gazdálkodást. Elég csak a két legismertebb ilyen profilú cég, az utazásmegosztó Uber, és a szállásmegosztással foglalkozó Airbnb számlázási rendszerét alapul venni, amelyek elképesztően hatékonyak. Mindkettő képes ugyanis a kereslet-kínálat valós időben alakuló változásait árazásával lekövetni.
Mayer Erika rámutatott azonban a szektor leggyengébb pontjára: borzasztóan hiányos szabályozás. Mint mondta ez sajnos fakad a jogrendszerek „természetéből”, azaz nem képesek proaktívak lenni. Minden esetben csak a követik a változásokat. A sharing economy pedig egészen új szemléletet és működési modell hozott, amelynek egyes elemeit ma még képtelen hatékonyan kordában tartani a jogrendszer.
Választ kell adni például ezen vállalkozások adófizetési kérdéseire. Nem lehet az, hogy elkerüljék az adózást, de azt is meg kell oldani, hogy túladóztatás se jöjjön létre. Megoldást kell találni a fogyasztóvédelmi kihívásokra, de meg kell határozni a felelősségi viszonyokat is. Jelenleg például nem tisztázott, hogy egy ilyen rendszerben történt lakáskiadás esetében az ügyfél kivel is áll jogi viszonyban. A szolgáltatást nyújtó lakástulajdonossal vagy a lakáskivételt szervező társasággal. Problémák esetén pedig a felelős meghatározása nem tűnik egyszerű feladatnak. Ráadásul határon átnyúló szolgáltatások esetében az sem világos melyik jogi környezetet kell alkalmazni. Akárhogy is, az már látható, hogy a modell méretei és terjedési sebessége miatt része lett a gazdaságnak.
