A munka alapú társadalom orbáni álmából - 2018-ra feleslegessé válnak Magyarországon a segélyek - mára annyi maradt, hogy a kormányhivatalok verejtékezve próbálnak megszabadulni mindenkitől, akinek pénzt kellene adni, hogy legalább kenyeret tudjon venni. Hónapok óta keringenek a hírek, hogy a járási hivatalok sorozatosan törlik az álláskeresők listájából az egészségi vagy szociális állapotuk miatt dolgozni képtelen embereket. A parlament Házbizottsága a héten elutasította, hogy sürgősséggel tárgyalják az LMP-nek az álláskeresőként nyilvántartott, de valójában munkaképtelen emberek védelméről szóló javaslatát. Szakértők szerint nem kizárt, hogy csak időt akart nyerni a kabinet, hogy maga oldhassa fel az általa teremtett jogi ellentmondást, amivel potenciálisan 132 ezer ember legminimálisabb megélhetését sodorta veszélybe.
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala a hónap elején 16 oldalon át magyarázta el a döntéshozóknak és végrehajtóknak, miért mond ellent az alaptörvény és a foglalkoztatási törvény elveinek is az a gyakorlat, hogy a regisztrált munkakeresők közül kizárják, akinek fél-, vagy egy évig nem találnak olyan munkát, amit el is tud végezni úgy, hogy abba nem rokkan bele. Az ombudsmant egy nő kereste meg, aki 2015 óta kapott foglalkoztatást helyettesítő támogatást (fht), mert 40 százalékos egészségkárosodása nem teszi lehetővé, hogy akár csak közmunkát vállaljon. Az ezt rögzítő szakvélemény alapján a fővárosi kormányhivatal XIII. kerületi foglalkoztatási osztálya nemrég törölte a munkakeresők nyilvántartásából. A 60 százalékosnak mondott munkaképességével nem lehet leszázalékolni, a törléssel viszont elveszítette a 22 800 forintos fht-t és ezzel együtt egészségbiztosítását is.
A foglalkoztatási szakemberekből álló Esély Labor Egyesület hasonló eseteket boncolgató kérdéseire válaszolva a Belügyminisztérium közfoglalkoztatási helyettes államtitkára március elején megdöbbentő számokat hozott nyilvánosságra. A járási hivatalok tavaly tavasszal készült becslései szerint a közfoglalkoztatásba is nehezen bevonható álláskeresők köre elérheti a 132 ezer főt, közülük 53 ezren – a panaszoshoz hasonlóan – egészségi állapotuk miatt nehezen foglalkoztathatók, 78 ezren pedig súlyos szociális gondokkal küzdenek, ami akadálya munkavégzésüknek.
Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala néhány napja kimondta: jogsértést követett el Budapest Főváros Kormányhivatala, mert a leszázalékoláshoz szükséges egészségkárosodás mértékét el nem érő panaszost közmunkára irányította, s amikor az orvosi vizsgálat munkavégzésre alkalmatlannak találta, egyszerűen törölték az álláskeresők nyilvántartásából. Csapdahelyzet. A panaszos arra nem alkalmas, hogy elvállalja a felajánlott közmunkát, de annyira nem beteg, hogy egészségkárosodási támogatást kaphasson. Bármelyik ellátásra csak akkor jogosult, ha folyamatosan együttműködik a hivatallal, de nem jár neki semmi, ha nem jelentkezik be rendszeresen. Csakhogy a mostanában kizártak többsége együttműködő, ezért is mondja ki az ombudsman jelentése, hogy a gyakorlat alaptörvény-ellenes, mert ellentmond a szociális biztonság alapelvének. Másrészt a Munka törvénykönyve alapján mindenkit regisztrálni kell az álláskeresők nyilvántartásában, aki betöltötte a 16. életévét, nem dolgozik, nem tanul nappali tagozaton és nem kap a megélhetését biztosító valamilyen ellátást, továbbá hajlandó együttműködni a hivatallal.
Az ombudsman szerint már önmagában az is aggályos, hogy valakit, akiről több szakorvosi bizottság is kimondta, hogy munkavégzésre egészségi állapota miatt alkalmatlan, újabb vizsgálatra küldenek, hogy aztán az új papír alapján törölhessék a nyilvántartásból. Az pedig, hogy valaki beteg, semmiképpen nem tekinthető az együttműködés megtagadásának. A jelentés arra is rámutat, hogy ezek az emberek többnyire képtelenek segítség nélkül eligazodni a hivatali útvesztőkben, tehát nem biztos, hogy a következő egy évben képesek lesznek igazolni 30 nap munkavégzést, ami alapján visszakaphatnák a támogatást.
A biztos a fővárosi kormányhivatalt arra kérte, vizsgálja felül a munkaképtelen emberek kiszorításának gyakorlatát, a humán tárcát pedig arra, hogy érje el a hivatalok embertelen gyakorlatának megszüntetését. A nemzetgazdasági tárca is kapott feladatot: változtassa meg a jogszabályokat, amelyek kuszasága e hivatali visszaélésekhez vezethetett.
A történtek előzménye, hogy a kormány sokallta a fht-ban részesülők számát, ezért 2016 nyarán két ötlettel állt elő. Speciális közmunka-programot indított az ország 11 hátrányos helyzetű településén, összesen 300 fő bevonásával. Nem beszélnek róla, de a kísérlet csupa kudarc, a beharangozott országos kiterjesztés helyett idén is csak hasonló méretű próbálkozásra futotta. A másik, ennél sajnos nagyságrendekkel hatékonyabb megoldás: a szerencsétlen sorsú emberek kizárása a minimális ellátásból.
A nemzetgazdasági tárca egyik 2011-es rendelete rögzíti, hogy az álláskereső kizárható a nyilvántartásból, ha nem működik együtt a hatósággal, vagy nem képes munkába állni 30 napon belül, ha a munkaügyi központ állást ajánl neki. Ehhez jött egy tavaly nyári kormányhatározat, amiben a belügyminiszter, a nemzetgazdasági és a humán tárca vezetője közös feladatként kapta: találják ki, hogyan lehet törölni a beteg álláskeresőket a nyilvántartásból. A felszólítás arra nem terjedt ki, hogy ezzel párhuzamosan azt is oldják meg, miből élnek majd az ellátásból kizárt szerencsétlenek.
Czibere Károly szociális államtitkár érezhette, hogy ebből baj lesz, hiszen először 2016. június 13-án, majd 2017. február 20-án is körlevelet írt a megyei kormánymegbízottaknak, amelyben figyelmeztette őket, a szociális törvény alapján csak annak szüntethetik meg a támogatását, akit a foglalkoztatási osztályok „neki felróható okból töröltek” a nyilvántartásból.
Senki nem tudja, hogy a feltételezett 132 ezer emberből hányan szorultak ki a valóságban is mindenféle ellátási formából, s közben megkezdődött a közmunka leépítése is. Ha a parlament a mai költségvetési szavazáson elfogadja a közmunkarendszer ideinél 100 milliárddal kisebb támogatását, a Policy Agenda szerint várhatóan 30-40 ezer ember teljesen kiesik ebből a rendszerből is. A kisemmizettek száma folyamatosan nő, lecsúszásukat nemhogy megállítani nem tudja a kormány, de a példákból az látszik, inkább gyorsítani igyekszik. Úgy véli, megteheti, hiszen ők azok, akik állapotuk miatt sem védekezni, sem tüntetni nem képesek.
Épp azokat a nehéz sorsú, többnyire idősödő embereket zárják ki a támogatásból, akik akarnának dolgozni, de állapotuk miatt képtelenek erre - mondja Kulinyi Márton. Az Esély Labor Egyesület vezetője szerint elfogytak a foglalkoztatási szakemberek.
- Jogilag abszurd helyzet állt elő, mert egymásnak is ellentmondó rendeleteket hozott a kormány. Egészségügyi, szociális és munkaerő-piaci kérdések keverednek, aminek az a végeredménye, hogy rengetegen maradnak az árokparton. Ezt az állapotot az önkényeskedésre hajló helyi kiskirályok arra használják fel, hogy „teljesítsenek” és a lehető legtöbb embertől elvegyék a pénzügyi támogatást. Pedig ezek a nehéz sorsú, többnyire idősödő emberek akarnának dolgozni, csak az állapotuk miatt nem tudnak akármilyen terheléssel járó munkát ellátni.
A kormány folyton az aktív munkaerő-piaci eszközökről beszél: képzésekről, speciális közfoglalkoztatásról, de ezekből alig látszik valami. Szakmai szemmel sincs eredmény?
- Mi annyit látunk, hogy akit lehet, igyekeznek kidobni a munkaügyi rendszerből, ezért több helyen nem vették komolyan Czibere államtitkár levelét sem, hogy csak azt töröljék az álláskeresők közül, aki nem működik együtt a hivatallal. A másik megoldás tényleg az lenne, hogy fejlesztik és mentális, illetve egészségi állapotuknak megfelelő munkahelyre segítik a gondokkal küzdőket, csakhogy erre a mostani munkaügyi rendszer alkalmatlan, nincs kiépített intézményhálózat és felkészült szakember sem, csak olyan nyögvenyelős kísérletek, mint a speciális közmunka 300 főnek.
Az embereket a minimális támogatástól is megfosztó hivatalnokokat ki értesíti majd, hogy be kellene fejezniük a mostani jogellenes gyakorlatot?
- Az ombudsmani jelentés felszólítja az illetékes minisztériumokat, hogy hagyjanak fel vele, s rendezzék a fennálló jogi ellentmondást. Azt tudjuk, hogy az LMP minden járási hivatalba elküldi az állásfoglalást, a Magyar Szegénységellenes Hálózat pedig a családsegítőket értesíti. Azt nem tudjuk, a tárcák lépnek-e.
