Az I. világháború;I. világháború;

- Amerika hadicélja: a népek fölszabadítása egy autokrata kormány támadásaival szemben

Eljött a nap, amelyen vagy győznünk, vagy magunkat alávetnünk kell. Ha az autokrácia erői szétválaszthatnak minket, akkor le fognak minket győzni, ha összetartunk, akkor biztos a győzelem és biztos a szabadság

Wilson elnöknek az amerikai kormányhoz intézett közlése, amelyet Francis pétervári amerikai nagykövet adott át, a többek között ezeket mondja:

Tekintettel egy amerikai küldöttségnek közeli oroszországi látogatására, amely az amerikai népnek Oroszország iránt érzett őszinte barátságát fogja kifejezni és a két nép együttműködésének leghatásosabb eszközeit állapítja majd meg, hogy az összes népek szabadságáért most folyó harc sikeres véget érjen, helyesnek tartom, hogy még egyszer megállapítsam azokat a célokat, amelyek az Egyesült Államok szemei előtt lebegtek, amikor belépett e harcba.

E célokat az utóbbi hetekben félreértések és félrevezető magyarázatok nagyon elhomályosították. A Németország elleni harc megkezdődött és a Németországban hatalmon levő körök, hogy a végleges vereséget elkerüljék, minden lehetséges eszközt fölhasználtak, hogy befolyásukat otthon és a külföldön fönntartsák, fölhasználták még hazájukban is azon pártok és csoportok befolyását, akikkel szemben sohasem, voltak igazságosak.

Amerikának a háború dolgában elfoglalt állása oly világos, hogy senki sem mentheti magát azzal, hogy azt félreértette. Amerika nem keres hasznot és nem igyekszik területének megnövelésére, nem küzd haszonért és önző célokért, hanem küzd az összes népek fölszabadításáért egy autokrata kormány támadásaival szemben. A németországi uralkodó pártok nemrégen szintén arra az útra léptek, hogy liberális elveket és szándékaik igazságosságát hirdették. Tették ezt azonban csak hatalmuk védelmére, saját jogosulatlan előjogaik megmentésére. A német vezető tényezők ezt kizáróan hatalmi terveik istápolására teszik.

Ezek a hatalmi tervek mind Berlintől Bagdadig és azon túl terjednek. Egyik kormány a másik után nyílt területhódítás nélkül a szálakat az intrika hálójává szőtte, amely nem kevesebb ellen irányul, mint a világ békéje és szabadsága ellen. Ezt a hálót szét kell lépni. Ez azonban nem történhetik meg anélkül, hogy a már megtörtént jogsértés meg nem történtté tétessék.

Megfelelő intézkedéseket kell tenni az ellen, hogy ez a háló bármikor újraszőhető, illetve kijavítható lehessen. Természetes, hogy a német császári kormány és azok, akiket ezeknek saját kárára fölhasznál, garanciákat igyekeznek kapni arra, hogy a háború, a status quo ante helyreállításával végződjön. Mi a szabadságért, az önkormányzatért, a népeknek olyan fejlődéséért, amelyet nem kényszerítenek rájuk, harcolunk.

A jogszegést előbb jóvá kell tenni, és azután megfelelő garanciákat kell alkotni annak, megakadályozására, hogy ismét elkövethető legyen. Frázisoknak nincs eredményük. Igazi jóvátételek fognak elkövetkezni és minden jóvátételt, amely szükséges, meg kell valósítani, de mindezek egyetlen egy elv szolgálatában kell, hogy álljanak és ez a világos elv ez: semmiféle nép nem kényszeríthető arra, hogy olyan uralom alatt éljen, amely alatt élni nem kíván. Semmiféle terület nem cserélhet gazdáit, ha csak nem abból a célból, hogy azoknak, akik laknak rajta, jó lehetőséget biztosítson az élethez és szabadsághoz. Kártalanítást csak annyiban szabad kérni, amennyiben elkövetett; nyilvánvaló jogtalanság megtérítéseként foghatók föl.

És akkor majd a világ szabad népeinek közös megállapodásra kell jutniok, természet adta gyakorlati együttműködéshez, amely erejüket tényleg egyesíteni fogja, hogy a békét és igazságosságot, a nemzeteknek egymással való tárgyalásánál biztosítsa.

A nemzeteknek közös elvek szerint kell berendezniök életüket és tevékeny közösséget alkotniok, hogy ezt az életet biztosítsák egy autokratikus és öntetszelgő hatalom támadásai ellenében. És amennyiben most nem áldozunk vért és kincseket és most nem érünk el sikereket, sohasem leszünk képesek egyesülni és hódító erőt mutatni az emberi szabadság nagy ügyében.

Eljött a nap, amelyen vagy győznünk, vagy magunkat alávetnünk kell. Ha az autokrácia erői szétválaszthatnak minket, akkor le fognak minket győzni, ha összetartunk, akkor biztos a győzelem és biztos a szabadság, amelyet a győzelem biztosítani fog. Akkor azután nagylelkűek lehetünk, de sem akkor, sem most nem szabad gyöngéknek lennünk és nem szabad az igazságosság és biztosság egyetlen garanciáját sem föláldoznunk.

Népszava 1917. június 12.