Ahmed H. az első fokú bíróság ítélete szerint terrorista. Pontosabban: terrorcselekményt követett el, amikor a röszkei határon megafonba beszélt, kővel, vagy valamivel dobálózott, a határ túloldalán álló rendfenntartó erőkre célozva, és tiltott határátlépést kísérelt meg. Mindezért összességében tíz év fegyházra ítélték, ami – ha valódi terrorcselekményről, vagy terroristáról beszélünk – nagyjából arányos büntetésnek számít, a szakértők szerint. Csakhogy Ahmed H. cselekedete korántsem ilyen egyszerűen megítélhető, még az amerikai külügyminisztérium helyettes szóvivője is túlzónak találta, mivel a magyar – frissen alkotott törvények kissé kiterjesztett módon értelmezik a terrorizmust.
Félreértés ne essék, nem akarnék én egy terroristát védeni, még a végén én magam is a terrorizmus támogatójává válok, mint ahogy Bárándy Péter is azonnal ebbe a kategóriába került. Persze Bárándy sokkal messzebb merészkedett, mint én: ő elvállalta Ahmed H. védelmét. Miáltal a Fidesz alelnöke szerint azonnal terrorista baráttá változott. (A Fidesz alelnöke, kell-e mondanom, nem más mint Németh Szilárd; munkásököl vasököl, oda csap le ahova köll..) Szóval nem akarnám én ezt a bélyeget viselni – bár, ahogy látom, ez nem az én akaratomon múlik, de azért mégis valahogy fenn, vagy kiakadok az alelnöki szavakon. És én nem akarnám ellenérvként hozni azt, amit Bárándy Péter országgyűlési képviselő fia nyilatkozott, azt tudniillik, hogy a terrorista támogató jelző inkább illik a kormányra, vagy annak pártjára, amely ugye mégis csak szabadon engedte az azeri baltás gyilkost, miközben pontosan tudta, hogy arra otthonában nem a börtön, hanem a kitüntetés vár, mert ha erről beszélek csak szimplán visszavágok, már persze, ahogy az mostanság dívik. A felhorgadásom sokkal inkább szól annak a gondolkodásnak, amelyet a némethszilárdi agy tükröz. Abból ugyanis az derül ki, hogy – szerinte – Ahmed H.-nak lényegében nem járna védőügyvéd. Vagy ha igen, afféle ügyvéd, mint a Tanú című filmben, ahol a védőügyvéd halálbüntetést kér, csak a statuálás kedvéért. (Ugye azt nem feltételezhetem, hogy Bárándy Péter ezt az utat fogja járni…)
Szakadjunk tehát el egy rövid időre Ahmed H.-tól és maradjunk csak ennél az alelnöki –kiterjesztve: fideszes – felfogásnál. Amely szerint a védelem, a normális ügyvédi védelem, csak azokat illet meg, akik beleilleszthetők az ő politikai felfogásukba. Mert, természetesen, megint csak politikáról van itt szó, vagyis arról, hogy Bárándy Péter egykoron a szocialista kormány igazságügyi minisztere volt, ergo ő maga is szocialista, vagyis a szocialisták a terrorizmus támogatói. Mondhatnánk erre, hogy ez végtelenül egyszerű gondolkodásra vall – ami nem lenne méltatlan megfogalmazás Németh Szilárddal kapcsolatban - , de tudjuk: pontosan ez az állampárti - bocsánat: kormánypárti - felfogás. Egyszerű gondolatokkal, egyszerű szavakkal stigmákat ragasztani. Azt értik az emberek. Pláne egy ilyen ügyben, ahol egyszerűen lehet sematizálni, a választók úgy sem mélyednek el az ügy részleteiben. És könnyedén azonosulnak azzal, hogy voltaképpen nem jár mindenkinek ügyvédi védelem.
Bacsó Péter legendás filmje 1969-ben készült. Tíz évig dobozban volt, nem lehetett bemutatni. Ahmed H. tíz év múlva szabadulna…Időben tehát itt tartunk.
