A Fidesz most úgy látja, hogy Simicska Lajos egyszerűen megvette a Jobbikot, kicsit durvábban fogalmazva, a széljobb pártot a saját csicskásává tette. A durvább megfogalmazás sem tőlem származik, a kormánypárt aposztrofálja így ellenfelét. És az ellenfél alatt itt együtt tessék érteni Simicskát és a Jobbikot; valaha egyik sem számított annak. Legalábbis sem Vona, sem Simicska, finoman szólva, nem tartozott Orbán ellenségei közé. De hát változnak az idők, változnak a barátok, változnak a politikai meggyőződések, ki liberálisból illiberális lesz, ki pedig középutasból szélsőséges, majd újra középutas.
Azt most nem érdemes firtatnunk, hogy melyik szereplőnek nagyobb az igazsága, úgy is ki-ki maga dönti el, melyiket tartja rokonszenvesebbnek, és talán még olyanok is akadnak, akik az elvszerűség, netán az értékek oldaláról közelítik meg a kérdést.
Akárhogy is: a háború látható színtereken folyik, hiszen a Fidesz hatalmas médiafölényét a Jobbik az utca médiájában, a közterületi plakáthelyeken próbálja kiegyensúlyozni. Jóllehet e területen a kormánynak – alias Fidesznek, Fidelitasnak – sem kell szégyenkeznie, az utcai jelenléte legalább olyan erős, mint a Jobbiké, most mégis a bevált – hadd ne mondjam: Simicskától tanult – módszerhez nyúlt: törvényt módosít. Illetve szeretne módosítani, ráadásul – tőle szokatlan módon – egy ellenzéki képviselő, Hadházy Ákos javaslatát véve alapul. A dolog lényege: száműzni a politikai plakátokat a közterületről, másként: eltüntetni a szemünk elől. A jobbik (Simicska?) ugyanis hihetetlen intenzív kampányfolyamba kezdett; a szemünk előtt bontakozik ki a képregény, amelynek lényege a MI becsületesekre, az ŐK tolvajokra és a TI szavazókra alapul és üzenete szerint a MI és a TI együtt zavarják majd el ŐK-et. Nem csoda, ha ezt a plakáterdőt látva a Fidesz a törvény erejéhez fordult, amivel, amúgy teoretikusan egyet lehet érteni; borzasztóan irritáló tud lenni ez a mindent elöntő, kivédhetetlenül ránk ömlő háborús hangulat.
Csakhogy a módszer a Fidesztől indult, ráadásul trükkös formában: a nemzeti konzultációs politikai bombákat tájékoztatási álruhába öltöztették. Most Lázár, a törvény elfogadtatása érdekében – kétharmados a jogszabály – még arra is ígéretet tett, hogy a végrehajtó hatalom is visszalép az utcai megjelenéstől és még trükkösen sem él közterületi plakátok lehetőségével. E téren persze akadnak az embernek aggályai; a kormányzat nem éppen a szavahihetőségéről ismerszik meg. Kiváltképp, ha arról is olvashatunk, hogy a NAV már eljárást is indított Simicska ellen, szerinte – tényleg a NAV szerint? – a volt Fidesz pénztárnok több plakáthelyet adott át a Jobbiknak, mint amennyit bevallott. Íme tehát a leszámoláshoz szükséges kombinált módszer – vajon kitől tanulhatták? – törvény és büntetőügy. Ezek a csodafegyverek a megoldás kulcsai; így, ezeken keresztül lehet végképp ellehetetleníteni az ellenérdekelt felet.
Igen: paragrafus és bilincs – e kettő a legújabb kori demokráciánk legfontosabb eszköze. Már ha ezt mindenáron demokráciának akarjuk nevezni.
