A példa ezúttal nem követendő. Ha úgy tetszik, nem követhető. Így nem nyugodhatnak meg azok a politikusok, akik nem hajlandók kínos kérdésekre válaszolni. Pedig reményteli lehetett, ahogy a riporter egy üres széket kérdezett. Ám tekintsük kivételesnek, amit Sváby András csinált a legutóbbi Heti Naplóban. Mivel nem tudta elérni, hogy Farkas Flórián befáradjon a stúdióba - vagy akárhol interjút adjon -, kissé dühbe gurult. És elmondta, miről faggatta volna a Lungo Drom vezetőjét, akinek viselt dolgai hosszú ideje borzolják a kedélyeket. Lapunk is megpróbált a közelébe férkőzni, de ez még Lázár János többszöri ígérete - és közbenjárása - után sem sikerült.
Ám sem a roma politikus, sem egyetlen párttársa - vagy politikai ellenfele - sem hiheti, hogy ezek után ez mindig így lesz. Nagyjából harminc évente lehetséges - 1986-ban Mester Ákos közölte, hogy a Magyar Posta vezérigazgatója nem ad interjút -, de nem többször.
Már sokszor elmondtuk, leírtuk, ám a jelek szerint hiába, hogy az újságírók - riporterek - nem fékezhetetlen kíváncsiságuk miatt tesznek fel kellemetlen kérdéseket. A politikusok - különösen az akárhogyan, de választott képviselők - pedig nem bújhatnak el a nyilvánosság elől. Előbb vagy utóbb felelniük kell akkor is, ha eltűnt pénzekről, különféle vizsgálatokról, vagy esetleg múltjuk foltjairól kérnek tőlük tájékoztatást.
Mindig nem lehet megtiltani a kérdezést, s nem lehet állandóan olyanokkal "beszélgetni", akik gondosan alákérdeznek, de sosem várnak valódi választ. Egyelőre nem sikerült teljesen elszigetelni a Svábyhoz hasonlókat, akik tudják, milyen az igazi újságíró.
Akiknek pedig van rejtegetni valójuk, még örülhetnének, hogy csak a riporterek faggatják őket és nem a nyomozóknak, vagy a bíróságon kell számot adniuk kínos ügyeikről.
