Elolvastam Lendvai Ildikó cikkét a szombati számban (Amiért a Jobbikkal nem...). Azt írja, hogy sokan ösztönzik a Jobbikkal való összefogást. Csodálkozom ezen, hiszen köztudott Vona Gábor politikai pályája. Az ezredfordulón Orbán polgári köreiben sajátította el az alulról építkező közösségszervezést, amelyet a Fidesz is alkalmazott, aztán békésen távozott, éveken keresztül részt vettek egymás rendezvényein. 2009-ben a 168 órában jelent meg Buják Attilának egy kiváló írása a Jobbik megalakulásáról, A gárdakapitány címmel.
Azt hittem nagy visszhangot kap majd ez az írás demokratikus oldalon, de tévedtem. Pedig a Jobbik működése alátámasztja a Buják-cikk igazságtartalmát. 2003-ban a választások elvesztését követően a stratégia felépítéséről tanácskoztak fideszesek, ott hangzott el, hogy háromosztagú jobboldal kell, ahol a Fidesz a centrumpárt, egyik oldalon az MDF, másikon a Jobbik. Ők egy fiatalos, lendületes párt lennének, amihez Csurka már "rozsdás". Visszagondolva erre a közel másfél évtizedre, úgy látom, nem szabadna eltitkolni a Jobbik hátterét. Lendvai Ildikó írja, hogy a két párt politikája szabad szemmel már alig megkülönböztethető. Nem véletlen!
