Megint lehet(ett) kazáncserére pályázni: nagylelkű kormányunk ezúttal 3,5 milliárd forintot tett ki az ablakba, hogy megsegítse a fűtéskorszerűsítésen gondolkodókat. Minden évben van ilyen, és mindig ugyanúgy zajlik: hónapokig beszélnek róla, majd a keret órák alatt elfogy, és – országos léptékben – marad minden a régiben. A felhajtás persze így sem fölösleges: aki messziről nézi, akár úgy is láthatja, hogy az Orbán-kabinetnek fontos az energiatakarékosság. Egyébként tényleg fontos, csak máshogy: próbálják gátolni, minden eszközzel.
Egy átlagos otthon energetikai ráncba szedése legalább egymillió forintba kerül, vagy legalábbis egymillió biztosan kell, hogy érdemes legyen hozzákezdeni. Hőszigetelés, a nyílászárók cseréje, a fűtés modernizálása – ez normális helyeken egyetlen csomag, egyiket a másik nélkül fölösleges megcsinálni, hiszen a csúcskazán is az utcát fűti, ha a meleg kimegy az ablakon. 2010-ben még Orbánék is tudták ezt: a választási programban az szerepelt, hogy állami eszközökkel évente a lakásállomány 10 százalékát hozzák fel – legalább energetikai szempontból – a XXI. század szintjére. A korszerűsítés nagyjából a rezsi megfelezését jelentené, és munkahelyeket teremtene tízezres nagyságrendben, szerte az országban. Most 2017-et írunk, vagyis már az otthonok 70 százaléknál kellene tartanunk – de hol tartunk valójában?
Magyarországon négymillió háztartás van, egy országos felújítás tehát durván 4000 milliárd forintot igényelne. Az idei 3,5 milliárd úgy 3,5 ezer lakásra elég – a teljes lakásmennyiség kevesebb, mint egy ezrelékére. Az adott tempóban 1100 év alatt lehet korszerűsíteni az összes magyar otthont – ezért mondtuk, hogy a minimális keretösszeggel elindított akciónak a kommunikációs szempontokon kívül semmi értelme.
Valahogy úgy alakult, hogy 2010-ben, amikor választást kellett nyerni – lehetőleg kétharmaddal –, nem atomerőművel akarták megvágni a rezsiszámlákat, hanem lakásfelújítással. Pénzügyi értelemben a két projekt csereszabatos, hiszen éppen azt a 4000 milliárdot költenék most két orosz reaktorra, amit anno még az embereknek szántak. Csakhogy időközben a Habony-Rogán ötletgyár kitalálta a rezsicsökkentés kódnevű politikai csodaszert: az energiapórázt, amivel minden korábbi módszernél hatékonyabban lehet kézben tartani az árérzékeny választókat. Aki most az energiahatékonyság növelését sürgeti, az arra próbálja rákényszeríteni a kormánypártot, hogy engedje ki a magyar lakosságot az állami energiafüggőségből – ezzel az erővel arra is kérhetnénk őket, hogy hagyjanak fel a politizálással, és menjenek inkább dolgozni. Aki esetleg nem értené, miért harcol kitartóan Lázár János és Orbán Viktor annak a 130 milliárd forintnyi ingyen pénznek az átvétele ellen (!), amelyet az EU szánna a magyar lakások energiahatékonysági korszerűsítésének vissza nem térítendő támogatására, fussa végig a fenti gondolatmenetet, aztán menjen kazánpályázatot írni. Ha nem is idén vagy jövőre, de a következő 1000 évben valamikor talán sorra is kerül.
