Távol álljon tőlünk, hogy bárkinek a zsebében próbáljunk turkálni, de azért bennünket is érdekel, mennyi pénzt kaphat az MSZP miniszterelnök-jelöltje azért, hogy lebontsa a határkerítést. Ezt a nagyon is jogos kérdést a Fidesz frakcióvezetője vetette fel és ahány fórumot csak talált rá, mindenütt megismételte. Kósa Lajosnak tehát lehetnek olyan információi, amilyenek egyszerű halandóknak nem. Legalábbis ha azt a következtetést vonta le Botka László nyilatkozataiból, hogy a szegedi polgármester veszélyezteti édes hazánk biztonságát. Ez pedig nem vicc. Nemzetbiztonsági ügy, ezért a fideszes politikusnak kötelessége lenne komolyabb lépéseket tenni, mint hogy csak a levegőbe beszéljen róla.
Ha viszont nem rendelkezik bővebb és behatóbb ismeretekkel a szocialista miniszterelnök-jelölt aknamunkájáról, akkor az a kérdés, miért fárasztja vele a nyilvánosságot. Persze, tudjuk, a propaganda szükséges, az ellenfél lejáratása még ennél is fontosabb. Márpedig Botka László az utóbbi időben egyre inkább elhiszi, hogy kihívója lehet Orbán Viktornak. Ebben a helyzetben rá kell mutatni, hogy ő a gonosz Soros György legjobb magyarországi rezidense. Bizonyára nem véletlenül voltak egyszerre Brüsszelben sem a múlt héten, hanem azért, hogy személyesen beszéljék meg, miképpen árthatnak a leginkább az országnak (és persze a Fidesznek). Minden eszközzel meg kell tehát állítani, vagy legalább megmutatni neki, hol a helye. A hatalom már nem egyszer bizonyította, hogy nem törődik senkivel és semmivel, ha érdekei védelméről van szó.
Lehet persze más magyarázat is a bevezetőben - és Kósa Lajos által többször is - felvetett kérdésre, mint a kommunikációs trükk. Ez azonban messzire vezet. Felmerül ugyanis a gyanú, hogy ha a frakcióvezető nem konkrét ismeretek birtokában állít és kérdez, akkor talán saját pártja példáját igyekszik másokra vetíteni. Netán tud valamit a mostanában sokat emlegetett korrupcióról, s azt gondolja, ez már egészen általánossá vált, nem az általuk kialakított rendszer sajátja.
Végül is jó lenne tudni, mi mennyi. És miért.
