Érdemes-e kételkedni abban, amit megkérdőjelezhetetlenként ismerünk? Erről szól Boualem Sansal algériai író 2084 című regénye, amely Abisztánban játszódik a jövőben. Egy szélsőségesen vallásos elnyomó rezsim irányít, mindent Yölah, az isten hozott létre, küldötte, Abi segítségével. Ebben a világban önálló gondolat nincs, ami az új nyelvnek, az abilungnak és az imák folyamatos mormolásának köszönhető. A múltra az emberek nem emlékeznek, jelenükről semmit sem tudnak, a jövőnek nincs értelme. Sansal - aki alapvetően George Orwell 1984 című regényére támaszkodik - elmondta, hogy az iszlám szélsőséges kormányzást akarta megjeleníteni. A téma nem először jelenik meg francia nyelvű írónál, Michel Houellebecq Behódolás című regényével is rokonítható.
Ati, a regény főszereplője már a disztópia társadalmába születik bele, de elkezd kételkedni a világ rendjében. A lebutított nyelv helyett egyszer csak a szabadság és a lázadás szavakat dadogja rémülten. A miénktől eltérő berendezkedés egy teljesen más gondolkodási struktúrát is feltételez. A disztópiák ezt sokszor egy új nyelvvel érzékeltetik. Sansal azt a problémát veti fel, hogy ha teljesen hiányzik a lázadás fogalma, akkor eszünkbe jut-e valaha ilyet tenni? Atiban a szó hiánya ellenére elkezd mozgolódni valami, habár fogalma sincs mi az a lázadás, de tudja, hogy bűn. Útnak indul, hogy választ kapjon a vallással, igazsággal, hazugsággal, kétellyel és hittel kapcsolatos kérdéseire, amelyeket azonban csak nagyon homályosan tud megfogalmazni. Ugyan találkozik a régi világ kuriózumnak számító relikviáival, de nem tud mit kezdeni velük. Nagyon korlátozott az ő perspektívája és a nyelve is, eszmefuttatásai nem túl bonyolultak, karaktere lapos. Nehéz egy olyan nyelvet működtetni, aminek elméletileg nincs köze a régihez, azaz, amin a regény világa is íródik. Így a hangsúly sokszor áttevődik a mindenttudó elbeszélő és a felsőbb körök tagjai által felvázolt politikai berendezkedés leírására, de 300 oldalon keresztül ez elég fárasztó.
A regény nem túl optimista: a vallás csak a népbutítás eszköze, a változásban senki sem hisz igazán, Ati pedig hiába jut el a kételkedésig, valójában nem válik aktív cselekvővé. A felforgató ellenség nevében (Demok) pedig visszacseng valami a régi világból, de semmi sem emeli ki az amúgy egymással versengő klánok közül. Az egyetlen reményt adó mozzanat, hogy az ember torkából akkor is felbugyoghat a "szabadság", ha már azt sem tudja, mi az.