A minap egy csapat mérnökkel kerültem egy társaságba. Szakemberek miről beszélgethetnek másról – ha nem a nők vagy a foci a téma -, természetesen arról, tényleg a korrupció miatt szaladnak el hihetetlen mértékben a közpénzből fizetett beruházások árai, vagy pusztán a hozzá nem értés az ok. A korrupciót most hagyjuk is, viszont amit a szakértelem hiányáról mondtak, az elgondolkodtatott. Példák sorával ecsetelték: menekülnek a szakemberek a közszolgálatból, mert elegük lett abból, hogy szakmai kérdésekben is a politika mondja ki az utolsó szót. Mindennapos gyakorlat, hogy egy-egy közbeszerzést címzetten kell megnyernie a kijelölt cégeknek, függetlenül attól, értenek hozzá, vagy sem.
Most Tarlósnak fájhat a feje, honnan teremtse elő a hiányzó 30-40 milliárdot, amennyire a 3-as metró minőségi felújításához a korábbi költségkereten felül szükség volna. Kiderült, hogy korábban „elfelejtettek” beszámítani bizonyos munkálatokat a költségekbe, de a kormány nem hajlandó több pénzt adni a felújításhoz, mint amennyit korábban ajánlottak. Tetszettek volna pontos kalkulációt készíteni! – lényegében ez a legfőbb érvük Lázáréknak.
Kevésbé finnyás a kormányzat a vizes vébé szinte naponta milliárdokkal növekvő költségeire, de a miniszterelnök modern városok roadshowjáról már ne is beszéljünk. Ezeken csupa olyan ígéret hangzik el, amelynek tervei köszönő viszonyban sincsenek a kivitelezési valós költségeivel. Erre az egyik legjobb példa az országos program szintjére emelt tanuszodák esete. Szinte egyetlen olyan sincs közöttük, amelynek a tervei egy az egyben kivitelezhetők volnának. Van, ahol nem gondoltak a csatornázásra, másutt „elfelejtették” megvizsgálni a talajviszonyokat, egyáltalán alkalmas-e az építkezésre.
Jönnek a választások, a kormány szemében a szakértelem úri huncutság, amelyet a politika kedvére abuzálhat.
