Olvasom a Népszavában, aminek itt külön hangsúlya van, hogy Siófokon mindig a soros étterem főz. Olvasom és megállok: hát már itt is. És az „itt” nem a Népszavát jelenti, a mi lapunkra azért mégsem jellemző, hogy sorosozna, csak azt akarja kifejezni, hogy lám, már az éttermeket is maga alá gyűrte ez az „ügyes magyar”.
Persze messze nem erről van szó. Már csak azért sem, mert ugyan a magyar emberek jelentős részéből nem veszett ki az emberbaráti szeretet, de hogy egy iparág összefogjon ebben a mai világban, különösen a menekültek érdekében, az felettébb valószínűtlen. És nincs is így. A hír természetesen nem erről szól. Ám amiről írni akartam, az pont az, ami félrevitt engem is. Hogy elegendő látnom egy címben a "soros" szót, és máris arra gondolok, amire a kormányzatunk visz el mindannyiunkat. Beleégeti az agyunkba a „spekuláns milliárdos” nevét, feltétlenül negatív kontextusban, hogy ha akarjuk, ha nem, az jusson eszünkbe. Az, amit a kormány közvetít, amit Sorosról sugall mint a világ, de különösen Magyarország megrontójáról.
Torzak lettünk, torzak a gondolataink, élő példái vagyunk annak, miként is lehet bennünket manipulálni. Marketing guruk a politika boszorkánykonyhájában éppen ezt főzték ki. Azért kell sulykolni - esetünkben - Soros György nevét, hogy pontosan tudja mindenki: ő minden baj hozója, miatta robbantanak Manchesterben, miatta válik élhetetlenné az életünk. Azért kell Orbántól az utolsó fideszesig – és most nem Németh Szilárdra gondolok – naponta mantrává tenni a vállalkozó nevét, hogy ebben a végtelenül leegyszerűsített politikai kommunikációban érjék el a legmagasabb fokú hatást.
Lássuk be: nem eredménytelenül. És nem pusztán azért, mert lám, én is megakadok egy népszavás cím láttán, hanem mert előbb-utóbb önműködővé válik a toposz, könnyen célba talál. És ha erre gondolnak, arra is azonnal rájönnek: miért jelennek meg az óriásplakátok sokszor tömegesen egy helyen. Bizonyára látták mostanság, akár a fővárosban, akár vidéken a marionett figurás Soros-Botka, Simicska-Vona „alkotásokat”, de – hogy ne legyünk részrehajlóak - említhetjük az Orbán-Mészáros, Habony-Rogán jobbikos plakátokat is. Szinte feleslegesnek tűnően sorjáznak egymás mellett, alig pár méterenként az úton. Hogy mindkét oldal hasonló megoldásokkal operál, nem véletlen, végül is egymástól tanulták. Nem azért kerül olykor hét egyforma plakát egymás mellé, mert ott a sok felesleges hely kihasználatlanul, hanem pontosan azért, amit Sorossal kapcsolatban megállapíthattunk: bele kell égetni a választók agyába az üzenetet.
Mondhatják erre néhányan, és mondják is, hogy mindez már kontraproduktív, az emberek nem hülyék, stb. És az emberek valóban nem hülyék. De a marketingesek, a politikai üzenetek megfogalmazói sem. Pontosan így, ezzel a módszerrel lehet elérni, hogy egy siófoki, ártatlan hír kapcsán is Sorosra és a menekültekre, pontosabban: a migránsokra gondoljunk. Gondoljunk, és ne gondolkodjunk. Így működik ez. Egyszerűen kikapcsolják az agyunkat.
