A Digitális Jólét program úgy kezdődött, hogy a modernizáció iránt messzemenően nyitott kormány megpróbálta bevezetni az internetadót. Mivel nagy meglepetésükre ezután haladéktalanul utcára vonult párszázezer ember, gyorsan előrántották a brüsszeli fiókból a régebb óta fiatal, de még mindig bármit készségesen elvállaló Deutsch Tamást, és hamarosan kiderült, hogy internetadó nem lesz, digitalizálás viszont igen.
Ami - szögezzük le - jó hír. Hiszen eszerint akad évente egymilliárd forint, amit kivételesen nem stadionokra vagy Mészáros Lőrinc helyzetbe hozására költ az ország, hanem a közös kulturális örökség hozzáférhetővé tételére. Más kérdés persze, hogy ha évente egymilliárd jut a közgyűjteményi szférának a digitalizációra, akkor a megígért széleskörű konzultáció keretében a miniszterelnöki megbízott esetleg azt is körbejárhatta volna: mit gondol a köz arról, hogy az adójából elektronikusan is elérhetővé tett kultúrjavakat a múzeumok, könyvtárak átfogó koncepció nélkül költik el, az eredményt pedig rendszerint tőle is óvják, az interneten nem teszik láthatóvá, pénzért árusítják. Észrevehette volna viszont a magánerőből létrehozott, önkéntesek által működtetett, immár 84 ezer fotót tartalmazó Fortepan elképesztő sikerét, és elkezdhetett volna dolgozni egy "közpénzből hozzáférést mindenkinek" programon.
De ha minderre nem gondolt is, mert a jövőnek való felelősség kérdése valójában kívül esik az Orbán-kormány érdeklődési körén, legalább betarthatta volna a Fortepan fenntartóinak tett ígéretét, és a pénz öt százalékából (50 millió forint) pályázatot írhatott volna ki a nem állami - magán, civil - digitalizálók megsegítésére. Nem tette. Amivel újfent csak azt bizonyította: ahogy az anyagi és szellemi, úgy még a digitális jólét is kizárólag azok osztályrésze lehet, akiknek a Fidesz ezt megengedi.
