Új FBI-főnököt keres Donald Trump. Az amerikai elnök aligha számított rá, hogy ekkora vihart kavar a Szövetségi Nyomozó Iroda vezetője, James Comey menesztésével. Sőt, Trump éppenséggel azt hitte, hogy a republikánusok nem bánják, a demokraták pedig kifejezetten örülni fognak, ha leváltja az FBI igazgatóját. Comey ugyanis nem tudja lemosni magáról, hogy tavaly, az elnökválasztás hajrájában azt tette, amit egy FBI-igazgatónak egyáltalán nem illene: beleavatkozott a politikába. Rossz nyelvek szerint a hiú Trumpot igen zavarta, hogy a kosaras termetű FBI-főnök még nála is magasabb, s 203 centijével szinte fölébe tornyosul. Az elnök nem fukarkodott a jelzőkkel: Comey egy idióta, magamutogató alak, aki csak keresi az alkalmat, hogy bekerüljön a tévébe. Állítólag még az orosz külügyminiszter előtt is becsmérelte. Igaz, kettejük meccse Comey menesztésével nem ért véget, hisz egy másik volt FBI-igazgató, Robert Mueller különleges ügyészként az eddigieknél is mélyrehatóbban vizsgálja majd, milyen kapcsolatban álltak Trump emberei Oroszországgal, s összejátszottak-e Moszkvával az amerikai elnökválasztás befolyásolására.
A Szövetségi Nyomozó Iroda 109 évre visszanyúló történetében – Trump ezt egészen biztosan nem tanulmányozta – több vezető adta be lemondását idő előtt, de ez csupán a második eset volt, hogy az FBI-főnököt az elnök menesztette hivatalából. S mindenképp az első alkalom, hogy olyan elnök húzott ujjat a nagy hatalmú szervezet vezetőjével, akinek kormányzata ellen hivatalos vizsgálat folyt. A dolgot súlyosbítja, hogy Trump megpróbált nyomást gyakorolni Comey-re az eljárás leállításáért, s ez – ha bebizonyosodik – az igazságszolgáltatás akadályoztatásának minősülve alapot adhat akár az alkotmányos vádemelés megindítására. Az eddig egyetlen lemondásra kényszerült elnök bukásához vezető úton kritikus állomás volt, amikor Richard Nixon menesztette a Watergate-ügy vizsgálatára kinevezett Archibald Cox különleges ügyészt. Az FBI ügyvezető igazgatója a Watergate-botrány idején Nixon kinevezettje, L. Patrick Gray volt, ám ő visszalépett, miután bevallotta, hogy az üggyel kapcsolatos dokumentumokat semmisített meg.
Az FBI 109 éves történetében ez a második eset volt, hogy a főnököt az elnök menesztette hivatalából
Az FBI története persze önmagában is szövevényes. Egy elnökgyilkosság is hozzájárult ahhoz, hogy a múlt század elején szükségessé vált egy külön, szövetségi szintű bűnüldöző szervezet létrehozása. William McKinleyt, a 25. elnököt vidéki útján ölte meg egy lengyel anarchista, az ohiói Leon Czolgosz. McKinley hosszas halogatás után, 1901 szeptemberében látogatott el a buffalói pán-amerikai kiállításra. Egy európai anarchista merénylet miatt - nem sokkal korábban gyilkolták meg I. Umberto olasz királyt - megerősítették ugyan az elnök védelmét, a vizit második napján Czolgosz mégis McKinley közelébe tudott férkőzni, s zsebkendőbe tekert pisztolyával kétszer mellbe lőtte az elnököt. McKinley utóda az alelnöke, Theodore Roosevelt lett, akinek arcmását George Washington, Thomas Jefferson és Abraham Lincoln mellett megörökítették a dél-dakotai Mount Rushmore szikláin.
Az anarchizmus növekvő veszélye, s a politikában elburjánzott korrupció aggasztotta Rooseveltet, ezért szorgalmazta a szövetségi igazságszolgáltatás megerősítését. Az igazságügyi tárca egyre kevésbé birkózott meg a bűnüldözés sokasodó feladataival. Az FBI alapításának évében, 1908-ban gördült ki a gyárból Henry Ford első T-modellje, s a nagyvárosi bűnözés új formái jelentek meg. A tárca eleinte a titkosszolgálat ügynökeit kérte kölcsön nyomozati munkára, ám később saját csapatot toborzott. Az FBI honlapján megemlítik, hogy a híres maffiózók közül Al Capone csak kilenc, John Dilliger pedig ötéves volt, amikor létrehozták a Nyomozó Irodát, amely több névváltoztatás után 1935-ben kapta mai elnevezését. Első vezetője Stanley Finch főnyomozó lett, ő a prostitúció elleni harc megszállottja volt.
Az FBI egészen az 1970-es évekig az igazságügyi tárca épületében működött, 1974-ben költöztek be az új komplexumba a Pennsylvania sugárúton. 2001. szeptember 11. óta az FBI-főhadiszállás, a Hoover-épület már csak előzetes engedéllyel látogatható, noha addig nyitva állt a turisták előtt is, s vezetett túráin sok izgalmas történelmi dokumentumot, egykori körözési plakátokat, fegyverarzenált, elkobzott műtárgyakat, ujjlenyomat-tárat, névtelenlevél-gyűjteményt, illetve bűnügyi laboratóriumot is megmutattak.
Semmi kétség, a modern FBI megteremtője a híres-hírhedt igazgató, a rettegett J. Edgar Hoover volt: ő csaknem 50 évig – 1924-től 1972-ben bekövetkezett haláláig – állt a szervezet élén. Nyolc elnököt szolgált ki, életrajzai szerint Franklin Delano Roosevelttel és Lyndon Johnsonnal értette meg legjobban magát, a többiek inkább tartottak tőle. Állítólag annyi terhelő adata volt valamennyi elnökről, hogy egyik sem merte elbocsátani. Minden befolyásos emberről tudott valamit, s így sokakat sakkban tartott. Talán a Kennedy fivérekkel, John F. Kennedyvel és az igazságügyi tárca élére kinevezett öccsével, Roberttel volt a legfeszültebb a viszonya. Hoover egy chicagói maffiavezér lehallgatása révén szerzett tudomást arról, hogy Sam Giancana barátnőjének, Judith Campbell Exnernek JFK is csapta a szelet, ezért figyelmeztette az elnököt. Az FBI-nak vastag dossziéi voltak Martin Luther Kingről, Marilyn Monroe-ról, s még John Lennon politikai tevékenységéről is összeszedtek vagy 300 oldalnyi anyagot. Kenneth D. Ackerman, az FBI történetét kutató professzor szerint az ügynökség 1960-ra már 432 ezer amerikairól őrzött valamilyen aktát. (Az egykor titkos dossziékba ma a National Archives gyűjteményében bárki betekinthet.)
Hooverről rengeteg a találgatás, mivel élete végéig nem nősült meg, azt feltételezik, hogy homoszexuális volt, de abban az időben még karrierje végét jelentette volna a „coming out”. Semmiféle bizonyítékot nem leltek azonban a pletykákra, hogy szívesen viselt női ruhát és férfipartikon vett részt. Ackerman szerint, ha csakugyan volt partnere, akkor az helyettese, Clyde Tolson lehetett, akivel 40 évig együtt dolgozott, minden nap együtt ebédelt, s még vakációzni is közösen jártak. Kettejük kapcsolatának valódi természete örök titok marad. Hoover halála után az igazgatók hivatali idejét kötelezően tíz évben – tehát több adminisztráción átnyúlóan – állapították meg, hangsúlyozandó az FBI politikától független jellegét.
A Ronald Reagan elnök idején kinevezett William Sessions volt a másik FBI-igazgató, akit menesztettek. A korábbi szövetségi bíró főként a fehérgalléros bűntények felderítését tartotta fontosnak. Sessions azonban törvényt sértett, mert állampénzen utazgatott a lányához, s szövetségi forrásokból újíttatta fel a házát. Több hónapos etikai vizsgálat után, mivel nem volt hajlandó önként lemondani, Bill Clinton 1993 nyarán elbocsátotta. Clinton telefonon közölte vele a hírt, Trump most viszont még ennyit sem tett meg: egyik testőrével küldött levelet a Hoover-központba, amikor Comey épp a nyugati parton tartózkodott, így a tévéből értesült leváltásáról.
Korábbi ügynököket idézve a The Washington Post azt írta: Trump vagy nem érti meg vagy tudatosan semmibe veszi az FBI függetlenségét. Az elnököt óvják attól, hogy pártembert állítson a nyomozó iroda élére, a USA Today című lap épp a minap emlékeztetett rá, hogy az eddigi 19 állandó és ügyvezető FBI-igazgató közül egyik sem volt hivatásos politikus.
