A jelen hivatásos áradozói pedig hovatovább akképpen aposztrofálják Kispest jelenlegi képviselőit, akár a múlt kitűnőségeit, többek között Puskás Ferencet, Bozsik Józsefet, a két Kocsist, Tichyt, Détárit... (Jelzem, akadt Puskás, aki kellemetlenséget okozott a tizenkilencedik kerületben, amikor három gólt szerzett a meglepő 3-4-gyel zárult Honvéd–Debrecen találkozón. Ám azt a hajdú-bihari – később angyalföldi – Puskást, aki alig tizenhét esztendős volt akkor, Lajosnak hívták...)
A vendégek 5-2-es sikere ismét rávilágított arra, hogy nagy erdőbe téved az, aki egyre-másra hangoztatja: ha lesz stadion, lesz futball is. Debrecenben nem kevesebb mint 12 és fél állami milliárdért építették fel a 2014-ben avatott luxus arénát, ám a 20 340 szurkolót befogadni képes létesítmény kihasználtsága a múlt évben alig 13,68 százalékos volt. A táborát – egyéb vonzerő híján – a szurkolói sörfogyasztás költségeinek a fedezésével kicsalogató csapat (?) pedig jelenleg a kilencedik helyen áll, még ki is eshet a hajdani magyar világ és a nemzetközi mezőny mostani nívójához képest is erősen fékezett habzású NB I-ből. Az idegölő helyzet immár olyannyira megviseli a debreceni társaság némely tagját, hogy Danilovics, a sörhöz hasonlóan habzó szerb kapus a szünetben rátámadt a DVSC-kompánia másik tagjára, Ferenczire. Nem csak úgy, szóban, hanem tettlegesen... Edzője le is cserélte, és jól teszi, ha többé nem teszi be.
Akadnak viszont debreceniek, akik kiegyensúlyozottabbak Danilovicsnál. Szerencsére – fűzhetjük hozzá, ám a nyugodt fiúkról az is lerí, hogy egyáltalán nem sanyargatja őket a rémes szereplés. Néhányan most is csak sétálgattak-ténferegtek a pályán, Koszta Márk és Eppel Márton azt csinált velük, amit akart. Leginkább bohócot formált belőlük, miként Kósa Lajos szokott pojácát gyúrni magából, már ha arra egyáltalán szükség van, vagyis az isaurás, álló Brüsszel-es helyi notabilitás nem eleve az. (Hogy korántsem paprikajancsis, sőt kifejezetten dermesztő Völkischer Beobachter-es megnyilvánulását már ne is emlegessük.) A mesterhármast elérő Koszta például hármat is tolhatott a labdán a debreceni tizenhatoson belül, mielőtt – a védőknek nevezett nagyerdeiek hiper diszkrét érdeklődésétől kísérve – belőtte a Honvéd ötödik gólját; Eppel pedig lazán átlépte, majd visszakapta a zsugát, hogy a kapuig gyalogoljon vele. Utóbb fejelt is egy szépet, miután a Gróf – Baráth, Kamber, Bobál – Ikenne-King (Lovric, 64.), Gazdag (Vasziljevics, 62.), Nagy, Holender – Lanzafame (Hidi, 60.), Eppel, Koszta összetételben fellépő fővárosiak, akik a 3-0-ás vezetés után a maguk részéről befejezettnek tekintették a találkozót, 3-2-es állásnál már kénytelenek voltak visszatérni a pályára. Így is pihentek – a szünet negyedórájával együtt – vagy harmincöt percet... De amint újra mozdultak, meg sem álltak ötig, és csak azért kellett beérniük ennyivel – értsd: a meghosszabbított pauzán túl –, mert Eppel az első félidőben előbb a labda mellé rúgott az ötös közelében, majd másodszorra négy méterről kozmikus röppályára küldte a gömböt.
Még ez is bőven belefért... Ellenfél nem mutatkozott.
Viszont az e heti záró fordulóban az azonos pontszámmal álló Honvéd és Videoton szó szerint döntő mérkőzést vív az első helyért. A kispestieknek – mivel 19 győzelmet számlálnak, míg a fehérváriak csak 18-at – a döntetlen is aranyos eredmény volna, azaz a Bozsik stadion környékén nem győzik emlegetni a hajdani kölcsönzőreklámot: „Segít az X.”
Ezúttal a diadal se jobban...
NB I, 32. forduló:
Mezőkövesd-Paks 3-2
MTK-Diósgyőr 0-0
Debrecen-Honvéd 2-5
Újpest-Haladás 2-1
Gyirmót-Vasas 1-2
Videoton-FTC 4-1
Az állás:
1. Honvéd 32 19 5 8 54-30 62 pont
2. Videoton 32 18 8 6 65-27 62
3. Vasas 32 15 6 11 49-39 51
4. FTC 32 13 10 9 52-44 49
5. Paks 32 11 11 10 40-36 44
6. Haladás 32 12 7 13 41-44 43
7. Újpest 32 10 12 10 47-49 42
8. Mezőkövesd 32 10 9 13 38-53 39
9. Debrecen 32 10 8 14 39-45 38
10. Diósgyőr 32 10 7 15 38-55 37
11. MTK 32 8 12 12 25-35 36
12. Gyirmót 32 4 9 19 19-50 21
