Dés 1950-ben született és 1986 óta Barcelonában élt, ám 60 éves korában elhatározta, hogy magyar író lesz. Pesti barokk című első regénye 2013 tavaszán jelent meg és elég nagy feltűnést keltett az irodalmi életben.
A Népszava volt az első napilap, amely interjút készített a szerzővel. Dés Mihály akkor a vaskos regényről lapunknak úgy fogalmazott, hogy a Don Juan mítosznak egy posztmodern, pesti változatát akarta megírni. Arról is mesélt, hogy amíg Magyarországon élt, foglalkozott műfordítással, megjelentek recenziói, de még idegenvezetőként, sőt színészként is dolgozott. A Banánhéjkeringő és A dokumentátor főszereplőjeként emlékezhetünk rá. Spanyolországban pedig volt kulturális és politikai újságíró, egyetemi tanár, szerkesztő és lapkiadó is, sokat publikált, írt esszét, cikket, kritikát, még novellát is. De a hetvenes évek vége óta készült egy regény megírására a saját nemzedékéről, az akkori korról. Izgatta a saját múltja, emigránsként pedig még inkább szembe akart nézni ezzel. Spanyolországba úgy került, hogy odanősült.
Dés Mihály hatgyerekes családban nőtt fel, egyik testvére a kiváló zenész Dés László, édesanyja pedig a legendás rádiós Dés Magda. Utóbbi személyét, akit a nagyszámú családban csak „Süti mamaként” emlegettek Dés Mihály 77 pesti recept című „gasztronómiai anyaregényében” örökített meg édesanyjának kedvenc receptjeivel együtt. A Spinoza Színházban színész énjét felelevenítve önálló estet is tartott a mű alapanyagából. Dés Mihály igazi európai polgári értelmiségi volt, remek kritikai érzékkel és laza, ironikus, mégis kedves humorral megáldva. Az utóbbi években kereste a helyét Budapesten. Azt hiszem, többek felelőssége, hogy nem sikerült őt igazán a valódi helyén értékelni. Szelleme, intelligenciája, életigenlése, fanyar iróniája mégis sokunknak hiányozni fog.
