Botrányról botrányra bukdácsol Donald Trump a Fehér Házban. Az amerikai elnökről nap mint nap új leleplezés kerül nyilvánosságra, s ha az egyik skandalum hullámai végre elülnek, Trump nem rest egy hajnali Twitter-üzenettel újra sokkolni a világot. Úgy tűnik, beválik azok jóslata, akik úgy vélték: Trump első száz napjánál csak a második száz lesz nehezebb. Talán ezért merül fel mind gyakrabban a kétely, eljut-e egyáltalán a harmadik száz nap végére.
Trump kétségkívül rekordot döntött azzal, hogy minden elődjénél korábban kezdték hangoztatni, nem fogja kitölteni hivatali idejét. Vagy megunja az egészet, vagy olyasmit tesz, aminek nyomán helyzete tarthatatlanná válik. Az öntörvényű milliárdos kiszámíthatatlan viselkedésébe kezdettől bele volt kódolva a kudarc lehetősége.
Híveinek talán imponált, hogy sorozatosan áthágta az etikai normákat, írott és íratlan szabályok sorát szegte meg. Ő az elnök, őt nem kötelezhetik, hogy közzétegye adóbevallásait. Megteheti, hogy csak látszatra mond le családi vállalkozásai vezetéséről, s becsszóra megígéri, nem beszél két menedzser fiával az üzleti ügyekről. Akár minden harmadik napját saját rezidenciáján tölti, persze a hatalmas titkosszolgálati számlát állják csak az adófizetők. Annyit golfozik, amennyit kedve tartja, mit sem számít, hogy egykor emiatt is a nyelvét köszörülte Barack Obamán.
Csakhogy időközben megnőttek a tétek. Megúszhatja-e az elnök, hogy az emberei ellen folyó eljárás leállítását kéri az FBI-tól? S ha nem kapja meg, amit kér, egyszerűen kirúgja annak főnökét? Megteheti, hogy titkos információkat szolgáltat ki orosz tárgyalópartnereinek, s ezzel még büszkélkedik is – miközben több nyomozás épp azt próbálja kideríteni, nem játszott-e össze kampánystábja Moszkvával az elnökválasztás befolyásolására? Ezek a hajdani Watergate-betörésnél is súlyosabban eshetnek a latba, ha a vizsgálatokat tényleg komolyan végigviszik.
Trump ma úgy indul első külföldi útjára, hogy azon kell drukkolni, ne kövessen el újabb baklövést, ne váljon nevetség tárgyává a világ vezető hatalmának első embere. Akinek megválasztása után fél évvel még mindig az a fő gondja, mekkora tömeg volt a beiktatási ünnepségén. Aki arról panaszkodik, nem gondolta, hogy ennyire nehéz lesz egy amerikai elnök dolga, s nem sejtette, hogy ilyen „bonyolult” az egészségügyi reform, a külpolitika. Aki hamis tények „fabrikálásával” vádolja, s kitiltással fenyegeti a dolgát végző médiát.
A kongresszus mindkét házában többségben lévő republikánusok alig várták, hogy bevegyék a Fehér Házat is, s szabad kezet kapjanak programjaik végrehajtásához. Arra nem számítottak, hogy a demokratikus intézményrendszert aláásó, már-már nemzetbiztonsági kockázatot jelentő elnök nem enyhíti, hanem súlyosbítja gondjaikat. A legfelsőbb bíróság új bírájának kinevezésén kívül sok sikert eddig nemigen tudnak felmutatni. Adócsökkentést, nagy infrastrukturális programokat reméltek Trumptól. Ehelyett a kongresszus és a Fehér Ház is válságelhárítással foglalkozik. A Dow Jones index megingása jelzi a piacok bizalomvesztését. Egyre kevesebben hajlandók a szakadék szélén egyensúlyozó elnök védelmére kelni. Vajon mikor telik be végleg a pohár?
