A kormány azzal, hogy konkréten meghatározta a jövedelmi adóval kapcsolatban az adómentes létminimumot, amely jelenleg havi 300 pengő, maga is elismerte a névleges és a valóságos bér közötti különbséget. Csak helyeselni lehet minden olyan intézkedést, amely a létminimum körüli kereseteket a lehetőség végső határáig mentesíti a társadalmi terhektől.
A létminimum nagysága azonban nem fix összeg. Ez állandóan változik a gazdasági élet egyes változásaival együtt. Az a helyes adópolitika (és egyben ez az elviselhető adópolitika is), amely a létminimum változásait idejekorán és folyamatosan - a gyakorlat követelményeinek megfelelően - figyelembe veszi. Azonban a jelenlegi 300 pengős alap különböző tényezők együtthatása következtében elvesztette realitását, úgyhogy új adóalap fölállítása vált szükségessé.
Nem kétséges, hogy a szóbanlevő 300 pengő valamikor komoly színvonalat jelentett s így a 300 pengőn felüli koreseteik elbírták az adót. Most azonban más a helyzet. Vannak munkások (például a nyomdászok, a műszerészek, a vasmunkások és egyéb szakmunkások), akik ma már megkeresik a havi 300 pengőt, sőt ennél többet is. A munkabéreknek ez a névleges emelkedése azonban nem a rendes munkaidőből, hanem a túlórázásból, vagy pedig az intenzívebb munkaerőkifejtésből, a munkatempó fokozásából származik. Éppen ezért a névleges bérek emelkedése nem jelent tényleges életszínvonaljavulást. Sőt, sok esetben éppen ellenkező az irányzat, mert az élelmiszerek ára — és az egyéb, szükséges kiadások összege is — fölemészti a túlmunkából származó látszólagos többletjövedelmet.
Nem az adózás tényét kifogásolja a szervezett munkásság, de úgy érzi, hogy az uralkodó adópolitika érvényesítése mellett is lehetséges igazságosabb megoldásokat alkalmazni.
