Gondolom a május 7-i – a debreceni időközi önkormányzati választáson elért – eredmény (harmadik hely - 9,4 százalék) adta az erőt és az önbizalmat a Demokratikus Koalíció két EP képviselőjének, hogy javaslatot tegyenek új munkaszüneti nap beiktatására. Még alig hevertük ki a nagypéntekkel kezdődő hosszú hétvége fáradalmait, már most azzal hitegetnek bennünket, hogy a jövőben május 1. és pünkösd között - egy szép napsugaras tavaszi napon - munka nélkül lógathatjuk a lábunkat. „A Demokratikus Koalíció 2018 után munkaszüneti nappá fogja nyilvánítani május 9-ét, hogy minden európai magyar polgár szabadon, saját akarata szerint ünnepelhesse az Európa Napot!” – így szól a párt közleménye. Jelzem: munka mellett is lehet szabadon és saját akarat szerint ünnepelni, az ígéret teljesítéséhez viszont a 9,4 százalék - még országos szinten értelmezve is - kevésnek tűnik.
1. Azzal az unalmas szöveggel csak félve merek előállni, hogy egy kieső munkanap mennyibe kerül a magyar nemzetgazdaság szintjén (szerényen számolva 60 milliárd forint/nap), az meg pláne senkit nem érdekel, hogy egy „munka-alapú” társadalomban nem lehet kiemelt cél, hogy a fizetett ünnepek számát növelve megnyirbáljuk az éves munkaidőalapot. Bizonyára azt is tudja a kedves olvasó, hogy népszavazási kezdeményezés indult a december 24. munkaszüneti nappá minősítése érdekében, amit számos ellenzéki párt is támogat. Ha átmegy a Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria szűrőjén az „Egyetért-e Ön azzal, hogy december huszonnegyedike munkaszüneti nap legyen?" állampolgári kérdés, akkor garantált a sikeres és eredményes referendum, aminek köszönhetően végre-valahára négy, de – százszázalékos részvétel esetén - akár nyolc millió magyar akarata is egy irányba mutathat. Az újabb 60 milliárd forintos nemzetgazdasági mínusz nem számít, a lényeg, hogy a nép boldog, elégedett és szabadnapos legyen.
2. A nagyobb siker reményében azt javaslom a DK-soknak, hogy május 9. helyett inkább az áldozócsütörtök rendszerbe hívását támogassák (a húsvét utáni 40. napon Jézus Krisztus mennybemenetelét ünnepli a kereszténység), ami „mozgó” egyházi ünnep, és soha nem esik szombat-vasárnapra. Az elkötelezett szabadság - és szabadnappárti magyar nép valamint a nagyegyházak kitörő örömmel fogják támogatni a nemes kezdeményezést, és várhatóan a Parlament is közfelkiáltással szavazza majd meg az idevonatkozó törvényjavaslatot. Különben is: EU-s kötődésünk laza és nincs másfél évtizedes (az is lehet, hogy csak átmeneti jellegű), ellenben kereszténységünk évezredes múltra tekint vissza. Ha az áldozócsütörtök valami miatt mégsem szimpatikus a DK és a többi párt számára, van pótindítványom is: a szeplőtelen fogantatás napja (december 8.)
3. Franciaországban a Győzelem napja (május 8.) nemzeti ünnep, így értelemszerűen munkaszüneti nap. Európa sok országában is megünneplik a második világháború kontinentális befejezésének napját, mivel 1945. május 8-án kapitulált a náci Németország hadserege az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió szövetséges hadereje előtt. (A szovjet-orosz érdekkörbe tartozó államok - hivatkozva az időeltolódásra is – csak 9-én tartottak/tartanak katonai parádét a Nagy Honvédő Háború hősei tiszteletére.) Mindenképpen világraszóló volt a győzelem, csak nem számunkra. Május 9. (az Európa-nap) nem munkaszüneti, hanem jeles emléknap az unió országaiban
De, ha már szóba került Franciaország: a május 7-én köztársasági elnöknek választott Emmanuel Macron sokszor beszélt a változtatások szükségességéről. Kampányában állami kiadás-csökkentést, a közszféra munkavállalói létszámának jelentős redukálását (120 ezer fővel), és - 50 milliárd eurós állami beruházással - új növekedési modell indítását ígérte. Elnöksége alatt nagy valószínűséggel ismét terítékre kerül a 35 órás munkahét további fenntarthatóságának kérdése, amelyhez sem a republikánus Sarkozy, sem pedig a szocialista Hollande nem tudott/nem mert hozzányúlni. Egy biztos: bevezetése (2000) óta senki nem követte Franciaországot a heti munkaidő csökkentésben, ugyanakkor a francia munkáltatói szövetség (Medef) már 2014-ben javasolta a gazdaság dinamizálása érdekében a 35 órás heti munkaidő-korlát oldását és indítványozta a fizetett ünnepnapok számának két nappal való csökkentését. Természetesen nem tudom, hogy az új francia elnök - aki előbb a bankszakmában, majd miniszterként a gazdasági, ipari és digitálisügyi tárcánál edződött – nekilát-e az éves munkaidő-alap növeléséhez és a fizetett ünnepnapok lefarigcsálásához, de, hogy új munkaszüneti napok bevezetésén nem gondolkodik, az csaknem biztos.
Összegezve: május 9-én az Európai Unió alapjait lefektető Schuman - nyilatkozat évfordulójára emlékezünk. Reményeim szerint nem sörrel, nem virslivel és nem tétlenséggel, hanem az alapítók iránti tisztelet, az egységes Európába vetett hit és a cselekvés jegyében. Egyébként meg érdemes figyelni a franciaországi változásokra.
