„Ma és holnap a színpadon Mr. Dinamit, személyesen! Jegyárak: egy és negyed, egy és fél dollár” – jelent meg 1955. május 12-én a Florida Timesban, mielőtt Elvis Presley először lépett fel a jacksonville-i Baseball Parkban. Aztán a koncerteket többször meg kellett szakítani, az énekes ugyanis valósággal hipnotizálta a közönséget, pedig akkor még egyetlen listavezető dala sem akadt.
Két évvel később már a hetedik amerikai Number One-nál - eksztatikus rajongótábora pedig a hetedik mennyországnál – tartott, sőt az All Shook Up ugyanúgy vezette a Billboard country- és rhythm and blues-listáját is, mint korábban a Don't Be Cruel és a Hound Dog. Az egyaránt hasító Don't Be Cruelt és All Shook Upot ugyanaz a brooklyni Otis Blackwell írta, aki Jerry Lee Lewisnak a Breathlesst meg a Great Balls of Fire-t komponálta, és az All Shook Up első előadója sem volt kevésbé sikeres dalköltő: a nótát David Hill néven rögzítő David Hess szerzeményei közé tartozott Pat Boone emblematikus felvételeinek egyike, az Elton John Crocodile Rockját ihlető Speedy Gonzales. (Tudják, ugye, Boone a szám elején miként búgta a mikrofonba prózában, hogy „holdvilágos éjszaka volt hajdanán Mexikóban, egyedül sétáltam a vályog viskók között, amikor hirtelen meghallottam egy mexikói lány fájdalmas sírását”, majd a vokalista Robin Ward felejthetetlen hangján felhangzott a máig ható lá-lá-lá...)
Az All Shook Up 1957. április 13-án került a tengerentúli lajstrom élére, és nyolc hétig ott is maradt; az Egyesült Királyságban „csak” hét hétig vezetett.
Hiába, mire ötvenhétben az első brit Elvis Fan Club megalakult, a hasonló gyülekezetek száma az Államokban már több ezerre rúgott. Idehaza akkoriban Forrai–G. Dénes: Van, aki vár, Fényes–Bacsó: Csak egy kis emlék vagy Breitner János: Mindenkit elfelednek egyszer című táncdalát dúdolták, de már készülőben volt az új Fényes–Brand-sláger, az Összecsendül két pohár, melynek muzsikája messze szállt a Berki András zeneszerző lakáshoz jutásának viszontagságait megjelenítő, Zenthe Ferenc főszereplésével 1957 szeptemberétől forgatott Csendes otthon című film-vígjátékban. S a szolid szocialista szórakozást szívelők nagyon is egyetértettek Frank Sinatrával, aki azt mondta Presley őrjítő repertoárjáról: „Az ilyen zene negatív, sőt mélységesen káros, felforgató-romboló reakciókat vált ki a fiatalok körében.”
Amúgy 1957. április 13. nevezetes nap volt minálunk is, mert hivatalosan bejelentették: „A kijárási tilalom 24 órától egész Magyarország területén megszűnik. A lakosság és mindennemű közlekedési jármű éjjel-nappal, akadály nélkül, szabadon közlekedhet.” Ring Sándorné hatgyermekes özvegyasszony gyalog járt, de valósággal szárnyalt, mert - miután megjátszotta négy csemetéje, valamint a saját életkorát - telitalálatot ért el a lottón, és 850 ezer forintot nyert. Az átlag jövedelem 1957-ben szerény 1450 forintot tett ki, ám az a 850 ezer is jóval elmaradt attól a 90 ezer dollártól, amennyiért Elvis 1957-ben megvásárolta mesés memphisi lakhelyét, Gracelandet. (Egy dollár 1957 szeptemberében hivatalosan 11,74, a zugpiacon 30 forintot ért.)
A rock and roll korábban teherautót vezető ördöge akkor már limuzinnal érkezett mindenhová, és utazott eleget, mert bevonulása előtt tizennyolc észak-amerikai városban koncertezett Chicagótól Honoluluig. Vancouverben 26 ezer néző előtt lépett fel, és a felhevült tömeget a kutyás biztonságiak sem tudták megállítani: a közönség felnyomult a deszkákra, a színpadon lévőknek menekülniük kellett, nehogy a féktelen mámorban eltapossák őket. Ezt az élményt nehéz volt feldolgozni; annál könnyebben ment az All Shook Up adaptációja Jeff Becknek, Brian Hylandnek, Billy Joelnek, Kris Kristoffersonnak, Paul McCartneynak, Suzy Quatrónak, Robert Palmernek, Carl Perkinsnek vagy a Peter & Gordon duónak.
De mindenekelőtt Elvis Presleynek tulajdonítható, hogy 2009-ben az Egyesült Királyságban azt rögzítették: minden idők legtöbbször játszott dala az All Shook Up.
Valami tényleg lehetett benne...
