Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke antiszemita kijelentésként értelmezte, hogy Orbán Viktor „amerikai pénzügyi spekulánsnak” nevezte Soros Györgyöt. Egyetért a minősítéssel?
-Nehéz helyzetbe hoz a kérdésével. Sokan elvárják tőlünk a véleményalkotást, a Mazsihisznek azonban mégsem az a feladata, hogy az összes közéleti megnyilvánulást értékelje, rátegye a pecsétet valamire, hogy antiszemita, vagy felmentést adjon, hogy nem az. Van egy értékrendszerünk: a Talmudra, az ősi zsidó törvényekre alapozva elutasítunk mindenfajta gyűlöletkeltést, bármelyik kisebbség ellen irányul. Nem tudjuk elfogadni a személyes lejáratásra, a védekezésre képtelen csoportok démonizálására irányuló politikai kampányokat.
Szijjártó Péter külügyminiszter után Soltész Miklós egyházügyi államtitkár is Timmermans lemondását követeli. Ön mit gondol?
-Nem az én kompetenciám, hogy politikusok közötti vitában megszólaljak.
A kormány méltatlannak és alaptalannak tartja az antiszemitizmus vádját, mondván, a vitának nincs köze Soros György származásához vagy vallásához.
-Ebben egyetértek a kormánnyal. Az ügynek sokkal inkább a demokrácia minőségéhez, a demokráciához való viszonyhoz van köze. A minap az ön kollégája, Friss Róbert erről írt a Népszavában. Osztom a véleményét.
Attól még, hogy egy szöveg formailag nem tartalmaz zsidóellenes kitételeket, kiválthat antiszemita indulatokat. Csodálkoznék, ha egy rutinos szónok, amilyen a magyar miniszterelnök, ezzel ne lenne tisztában.
-Amikor Magyarországon a „sorosozás” elkezdődött, egy interjúban már felhívtam rá a figyelmet, hogy veszélyes területre téved az, aki nem bánik óvatosan a szavakkal. Az érzelmi hatás sokszor különbözik attól, ami szigorúan véve a szavak értelméből következne. Soros György emblematikus személyiség, a magyarországi közélet egy része számára a „zsidó nagytőkést” testesíti meg. Mindenkinek szíve joga szeretni vagy nem szeretni őt, de nyilvános bírálatok megfogalmazásánál erre tekintettel kell lenni. Orbán Viktor nem antiszemita, véleményalkotásánál azonban ezeket a meggondolásokat nem veszi figyelembe.
Hasonló a helyzet a fideszes szóhasználatban Soros-egyetemnek nevezett CEU elleni kormánytámadással is. Nemrég ön azt mondta, hogy a Mazsihisz azért maradt csöndben, mert nem akarták „zsidósítani” az ügyet – de rendkívüli módon aggódnak.
-Most is ezt mondom. A CEU nyilvánvalóan nem a zsidóság ügye, de van miért aggódnunk. Veszélybe került egy nemzetközi hírű, a magyarországi felsőoktatásban és tudományos életben fontos szerepet betöltő tudásközpont léte.
Mi a véleménye Szijjártó Péternek arról a megállapításáról, hogy Magyarország a legtöbbet tette Európában az antiszemitizmus ellen?
-Sok nemzetközi fórumon veszek részt. Amikor előjön a téma – márpedig rendszeresen előhozzák –, a hozzászólásaim első részében mindig hangsúlyozom azokat a tényeket, amelyek bizonyítják, hogy a Fidesz-kormány valóban sokat tett a magyar zsidóságért. Az intézkedések közül külügyminiszterünk is felsorolt jó párat, megismétlésük helyett inkább olyan példákat említenék, amelyekről kevesebben tudnak. Vallóniában például betiltották a kóservágást, Svédországban a körülmetélést. A magyar kormány viszont már évekkel ezelőtt kinyilvánította, hogy mindkettő hozzátartozik a szabad vallásgyakorláshoz. A magyarországi zsidóság számára az is fontos, hogy a magyar kormány képviselői lényeges kérdésekben Izrael mellett szavaznak a nemzetközi testületekben. Azaz a magyar kormánynak a külügyminiszter által felsoroltakon túl is rengeteg olyan mozgása létezik, ami közösségünk számára jó.
Heisler András 1955-ben született Budapesten, mérnök-közgazdász. 1985-től aktívan részt vesz a zsidó közéletben. Az 1990-es években több hitközségi tisztségre megválasztották, 2003-ban a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke lett. Belső konfliktusok miatt mandátuma lejárta előtt lemondott posztjáról. Később visszatért, 2013-ban a Mazsihisz közgyűlése újra elnökké választotta.
Önt hallgatva ki gondolná, hogy a Mazsihisz három éve – egyebek mellett a történelemhamisító Szabadság téri „német megszállási emlékmű” miatt – bojkottálta a holokauszt emlékév kormányzati rendezvényeit.
-Igen, ez a kérdés másik oldala, amiről szintén rendszeresen beszélek. A korábban említett pozitívumok mellett meglévő hibákat ki kell javítani. A három esztendővel ezelőtti állapothoz képest a kormány és szövetségünk között a feszültségek enyhültek. Ugyanakkor emlékezetpolitikai és ideológia kérdésekben gyakran nem ugyanazt gondoljuk, amit a kormány, ezeket igyekszünk mindig tudatni a hatalom képviselőivel. Mindenkinek reményt adhat, hogy ezt Magyarországon meg lehet tenni. De a három évvel ezelőtti döntésünk, amit a sajtóban bojkottnak neveztek, valóban rendkívüli lépés volt. Már csak azért is, mert a Mazsihisz maradéktalanul visszaküldte a programokra elnyert támogatásokat, mintegy 220 millió forintot. Ilyesmire nem nagyon akadt példa a zsidóság történelmében. Közösségünk tagjai közül se mindenki értett vele egyet, hiszen ki hallott már olyat, hogy lemondunk a saját, korábban elnyert forrásainkról.
Megbánta?
-Személyes meggyőződésem szerint helyesen döntöttünk. Szimbolikus értelemben ekkor szabadultunk meg a Kádár-rendszerrel való kollaboráció terhétől, attól, amit a magyarországi egyházak a rendszerváltás óta magukkal cipeltek. Ekkor egyenesedett ki közösségünknek a történelmi előzményeket követően „meghajlott gerince”. Szakítottunk azzal a következetlen politikai magatartással, amely nem mindig felelt meg a pártsemlegesség alapkövetelményének.
Úgy értsem, hogy a Mazsihisz régebben túlságosan elkötelezte magát a baloldali-liberális irányzat mellett?
-Mesélhetnék arról, hogy… Tudja, mit? Inkább hagyjuk ki ezt a mondatot.
Inkább ne hagyjuk ki.
-Rendben, de csak annyit mondok: vallási szervezetként a Mazsihisz következetesen pártsemleges szereplőként kíván részt venni a magyar közéletben. Hosszú távon érdekvédelmi feladatát meggyőződésem szerint csak így tudja ellátni.
Jó, akkor térjünk vissza a külügyminiszter állításához. Mindent mérlegre téve csakugyan Magyarország tette a legtöbbet az antiszemitizmus ellen?
-Tekintsük ezt politikusi szófordulatnak. Azt, amiről beszélünk, nem lehet mérlegre tenni, de nincs még mértékegysége sem. Maradjunk abban, hogy a kormányunk valóban sokat tett az antiszemitizmus ellen – és akad még rengeteg tennivalója.
Gondolom, a Mazsihisznek is van dolga a saját háza táján. Történnek furcsa dolgok. A 24.hu szúrta ki, hogy 100 ezer polipropilén köpeny beszerzését tervezik.
-Amikor értesültem a pályázat kiírásáról, jeleztem egyet nem értésemet. A beszerzést munkatársaink leállították. A köpenyekre elvileg azért lett volna szükség, mert a Dohány utcai zsinagógába és más intézményeinkbe a turisták egy része nem megfelelő öltözékben érkezik. A probléma valós, én a kiírásban szereplő köpenyek mennyiségét és minőségét kifogásoltam. Ismereteim szerint az országos főrabbi sem értett egyet ennek a terméknek a beszerzésével. Kollégáim dolgoznak a megfelelő megoldáson. De ha már itt tartunk: a turizmus szervezését idén januártól a Mazsihisz saját hatáskörben átvette egy külsős cégtől. Új rendszert vezettünk be, teljesen átláthatóvá tettük a működést. Naprakész információink vannak arról, hány látogató vásárol belépőt a Dohány utcai zsinagógában és a zsidó múzeumban. Naponta megkapom a belépő turisták számának és a napi árbevételnek az alakulását, összehasonlítva az előző év adataival. Szinte nincs olyan nap, hogy a bevételeink ne haladnák meg jelentősen a korábbi évek eredményeit.
Mi következik ebből?
-Nem szeretnénk találgatásokba bocsátkozni. A tény az, hogy jó irányba haladunk. Ahogyan – nagyon remélem – jó irányba léptünk akkor is, amikor nyitottunk a zsidó civil szerveződések felé, együttműködési megállapodásokat kötöttünk velük. A Mazsihisz a legnagyobb zsidó szervezet Magyarországon, de nem mindent mi tudunk a legjobban csinálni, ráadásul egyedül nem tudjuk elérni a teljes magyarországi zsidóságot. A „változó világra nyitott zsidóság” szlogenünket próbáljuk munkánk során megvalósítani.
A nyitás a konkurens Egységes Magyarországi Izraelita Hitközségre, az EMIH-re is vonatkozik? Mikor ült le beszélgetni Köves Slomóval, az EMIH vezető rabbijával?
-Régen... A nyitásunk minden olyan szervezetre érvényes, amelyik fogadókészséget mutat felénk. Az EMIH ma tőlünk elkülönülten dolgozik.
Akadnak „külföldről támogatott” szervezetek azok között, amelyekkel a Mazsihisz együttműködési megállapodást kötött?
-Ilyen szempontból mi nem vizsgáltuk a tevékenységüket, de biztosra veszem, hogy vannak közöttük ilyenek is.
Akkor máris a civiltörvény módosításánál tartunk, a „külföldről támogatott” szervezetek a Fidesz célkeresztjébe kerültek. Következik az újabb csörte a hatalommal?
-Bár a Mazsihisz közvetlenül nem érintett, a békétlenségnek senki sem örülne. A törvény, ha így marad, nem szankcionál ugyan, de megkülönböztet. Minden megkülönböztetés veszélyes és káros. Próbálom megőrizni az optimizmusomat, és abban bízom, hogy sikerül elkerülni a konfliktust. Közösségünknek, de Magyarországnak is fontos és hasznos a civil szervezetek aktivitása. Azzal is tisztában vagyunk, hogy Magyarországon elindult a választásokat megelőző kampányidőszak. Számunkra azonban a tartós társadalmi béke mindig fontosabb, mint a hatalomért folytatott küzdelem. Bízunk – vagy inkább reménykedünk – abban, hogy az előttünk álló időszakban a magyar közélet minden szereplője ennek szellemében nyilvánul meg.
Ismerem a miniszterelnököt, illetve a kormányzati politikát, így bizton mondhatom, abban nincsenek antiszemita motivációk – jelentette ki Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija a Magyar Hírlapnak nyilatkozva. A rabbi úgy vélte, hogy jelenleg az európai országok között szinte egy sincsen, ahol olyan mértékű fizikai biztonságban és méltósággal tudnának élni a vallásos zsidó közösségek, mint Magyarországon. A nemzetközi definíciók között nem létezik olyan, amely a Timmermans által kifogásolt beszédmódot nyílt antiszemitizmusként határozná meg – közölte. A holokauszthoz és az antiszemitizmushoz való viszonyulás a közbeszédben is gyakori, érzékeny téma. Köves Slomó szerint a zsidó közösség érdeke az lenne, ha az antiszemitizmus elleni küzdelem nem politikai, és így eleve polarizált, megosztó kérdésként lenne jelen a közbeszédben.
