Komlóska nevét 2003-ban ismerte meg az ország, amikor beperelték a Magyar Postát, mert az meg akarta szüntetni a faluban lévő kis postájukat. Tiltakozó akciójukhoz 911 másik település csatlakozott, s elérték, hogy jó néhány helyen megmaradhatott a hivatal. Igaz, a falut később álruhás adóellenőrök lepték el, akik a helyiek elmondása szerint „rocker-turistának” öltözve járták a boltokat, kocsmákat, s a legutolsó szállásadónál is kérték a számlákat, nyugtákat. - Később kizártak minket minden pályázatból, nem kaptunk egy fillér állami segítséget vagy hitelt sem: úgy tűnt, ez volt a bosszú, amiért ki mertünk állni magunkért - fogalmazott a polgármester.
Ahelyett, hogy feladták volna, előremenekültek. A kilencvenes évek közepén már nem tudtak iparűzési adót kivetni, mert nem volt egyetlen vállalkozás sem a faluban, de jött az ötlet: mi lenne, ha épp ezzel csábítanák a faluba a cégeket? Nemhogy iparűzési, de semmilyen más adónemet – kommunális, ingatlan, stb. - sem vetettek ki, s egyfajta adóparadicsomot hoztak létre Magyarország északi csücskében. Kétszáz vállalkozás jelentkezett be ide, akik több, mint 3000 embert foglalkoztatnak, s nagyjából ennyi az általuk üzemeltetett gépjárműpark is. Komlóskai székhelyű lett az ország egyik kamionos cége, ide telepedet papíron egy gyémántkereskedés, de így lett tengeri hajóflottájuk és öko-ipari parkjuk is. A cégek által befizetett súlyadóból a törvények szerint 40 százaléknyit visszakapnak az államtól – ez adja a gazdálkodásuk egyik stabil lábát. A másikat közben kirúgták alóluk, hisz a helyi lakosok által befizetett személyi jövedelemadó önkormányzatokra eső részét közben folyamatosan csökkentették: a Horn-kormány idején még a teljes összeg helyben maradt, ám később sorra faragtak az arányból, mígnem az Orbán-kormány mostanára nullára szabta a visszacsorgatandó szja-t.
Addigra azonban a komlóskaiak függetlenítették magukat az államtól, amelytől csak a kötelező kvótát kapják, annak ellenére, hogy űber-hátrányos térségben, a Zemplén közepén helyezkednek el, a környékbeli településeken élők jó része pedig jellemzően közmunkán tengődik. Úgy tűnik, a komlóskai recept egyszerű: mindig mást kell csinálni, mint amit az adott kormány akar.
- Amikor hoztak egy rendeletet, hogy az ilyen kis falvakban be kell zárni az óvodát, mi előre léptünk, s az országban akkor még egyedüliként létrehoztuk az első falusi bölcsődét, összevonva az óvodával. Amikor meg kellett volna szüntetni az iskolát, megalapítottuk az Általános Művelődési Központot, s becsatoltuk ide az összes gyermekintézményt. Aztán 2013-ban a kormány úgy döntött, hogy falvak nem tarthatnak fenn iskolát, ez állami feladat. - Átveszik az iskolát, s mivel nincs elég gyerekek, egy év múlva meg is szüntetik – láttatta a szomorú jövő Köteles László.
A furfang azonban most is segített: rábízták az intézményt a helyi ruszin nemzetiségi önkormányzatra, amelynek törvényben biztosított joga a nemzetiségi oktatás. Igaz, a fenntartáshoz szükséges támogatást a komlóskai önkormányzat adja, de papíron minden rendben van, működhetnek. Jelenleg nyolc gyerek jár ide, három tanár foglalkozik velük, sorra nyerik a megyei és országos díjakat. A helyi tisztelendő hittant tanít, az iskolaigazgató másodállásban bioszörpöket készít, az falubeliek pedig a helyi ökológiai gazdaságban dolgoznak, s a közétkeztetést az innen kikerülő, egészséges élelmiszerekkel oldják meg. - A számunkra legfontosabbak, a gyerekek és az idősek jó minőségű ételt esznek, a biotermékeket mi nem nyugatra küldjük, hanem helyben esszük meg – mondja a polgármester. Már gyerekkorban belenevelik az itteniekbe a falusi életet: saját tankertjükben veteményeznek, a helyi pékmester megtanítja őket kenyeret sütni, látják, hogyan kell a kecskéket megfejni, nem ódzkodnak a trágyától, kaszált fűtől, s nem ijednek meg a kakaskukorékolástól. Azt is megtanulják, hogy nem érdemes eldobni a szemetet, mert úgyis nekik kell azt összeszedni.
2016 és 2017 eleje között 31 200 fővel csökkent az ország népessége, ami az elmúlt 20 év negyedik legnagyobb mértékű népességvesztését jelenti – írja a KSH adataira hivatkozva a portfolio.hu. A portál szerint a 31 ezres fogyásból 27 ezret Kelet-Magyarországon mértek. Az országban egyedül Közép-Magyarországon növekedett a lakosságszám, itt 6 ezerrel többen éltek idén év elején, mint tavaly. Közép-Magyarországra közel 11 ezren költöztek 2016-ban a többi hat régióból, és nagyjából kétezren külföldről. Nyugat-Dunántúlon népessége hat éve stagnál, az összes többi régió lakossága pedig zsugorodik. A legöregebb megye a dél-alföldi Békés, ahol 31 időskorú jut 100 munkaképes korú lakosra. A dunántúli Zala és Somogy megyékben közel 30 nyugdíjas korút kell 100 munkaképesnek eltartani, míg az ország keleti felében Heves és Nógrád megyékben a legmagasabb (30%) a nyugdíjasok aránya az aktív korúakhoz képest.
Köteles László szerint lelki megújulás nélkül nincs erkölcsi megtisztulás: az alapvető értékeket a gyerekek helyben megkapják. A falu görögkatolikus hagyományokra épül, negyven ünnepet tartanak, s van, hogy a teljes iskola ministrál az egyházi ünnepen. A kultúrára is áldoznak, persze ezen a téren is egy kicsit másképp, mint a többiek. A polgármester kiszámolta: olcsóbb, ha a művészeket hívja meg a faluba, minthogy Budapestre utaztassa a gyerekeket, így Komlóskán még a kultúrát is helyben „fogyasztják”.
A faluban ötödik éve nincs munkanélküliség, sőt az önkormányzat és a fejlesztéseket végző vállalkozások már a szomszéd településekről is foglalkoztatnak munkavállalókat. Odafigyelnek az őket körülvevő környezetre: eddig 5500 tő magyar nemesítésű rózsát ültettek közterületekre, s ezeket a helyi lakosok, s az önkormányzat dolgozói gondozzák. A Virágos Magyarországért környezetszépítő versenyen 2013-ban miniszterelnöki különdíjban részesültek.
Szemléletes, hogy az orbáni ajándék mindössze egy kosárka tulipánhagyma volt.
