- Befellegzett a bolygónak

– Minden, ami a férfi című új kötete kilenc novellát tartalmaz, ezek egytől-egyig férfiakról szólnak. Nem gondolja, hogy a férfiak túlreprezentáltak az irodalomban?

– A férfiak a kortárs irodalomban nagyon vastagon benne vannak, ugyanakkor szokatlan, amit én tettem, vagyis kifejezetten a férfiakról könyvet írni. Az érdekelt, hogy az időről, az öregedés folyamatáról, a magányról és átmenetekről írjak. Az utolsó történetet például egy öregembernek szenteltem, mert érdekelt, miképpen lehet nagyon finoman átcsúszni a fiatal évekből az öregségbe.

– Főszereplői „elbaszott alakok”, ahogy mondatja egyik szereplőjével.

– Különböző módon azok. Alapvetően hétköznapi emberek, leszámítva Alexandert, a milliárdost. Olyan pasasokra fókuszáltam, akik életük krízishelyzetében vannak.

– Mellékszereplőként női karakterek is felbukkannak a kötetben.

– Erős, határozott nőalakokat írtam. Szinte minden történetben van egy nő, aki nagyon fontos.

– Mennyi időbe telt megírni ezt a vaskos kötetet?

– 2012 nyarán kezdtem hozzá, a kötetet pedig 2016 tavaszán jelentette meg Angliában a Random House leányvállalata, a Jonathan Cape kiadó. Nagyon lassan írok.

– Miért ír lassan?

– Sok időt akartam erre a munkámra hagyni. Az előző, Spring című könyvemre, amely magyarul nem jelent meg, nem fordítottam kellő időt. Az „íróságban” számomra az a legnehezebb, hogy nem mindig tudom megtenni azt, hogy ha befejezek valamit, akkor azt hat hónapra odébb tegyem, hogy aztán később meglássak benne csiszolatlan mondatokat.

– Miért kiemelten fontos a szöveg vizuális elhelyezése?

– Ritmust, lüktetést adok ezzel a szövegnek. Az elrendezés sokszor nagyon expresszív dolgokat képes kiváltani az olvasóból.

– Miért használ töménytelenül sok dialógust?

– Ez a filmek hatását tükrözi. Nem vagyok nagy moziba járó, de mindnyájan, akik az utóbbi ötven évben születtünk, a történetmesélésünkben a filmes kifejezésmódokból táplálkozunk.

– Örökkévalóság, érték, ezek a kulcsfogalmak foglalkoztatják. Rájött, mi örökkévaló a világban?

– Bárcsak úgy lett volna, akkor beleírtam volna a kötetbe! Szerintem semmi sem az. Ön mit gondol?

– Talán a tudás, az épületek.

– Na igen, de azok is csak valamilyen módon. Például az Astoria kávéház is csupán körülbelül kétszáz éves: idősebb, mint mi, de nem örökkévaló. Sőt, néhány millió éven belül a bolygónk számára is eljön a finis.

– Miért lakik Magyarországon, ha angol az anyanyelve és angolul ír?

– Az apám magyar, akinek Pécsett van lakása, amely sokáig üresen állt. Eleinte azért költöztem oda Londonból, ahol szinte az egész életemet töltöttem, mert nyugodt körülmények között szerettem volna írni. Aztán nem vágytam vissza a brit fővárosba, megszerettem Pécset. Egy idő után viszont nagyobb városba akartam költözni, ezért jöttem a magyar főváros hatodik kerületébe. Budapest nagyobb Pécsnél, de kisebb Londonnál, pont jó!