Nem tudni, mikor és mit látni, hallani a Sándor-palota magasából, csak azt tudjuk, hogy nem sokat, és azt is alaposan megkésve. Azt azért mégis csak meg kellett volna hallania Áder János NER-elnöknek, amint egy hónapja a nép azt skandálja: Ne ird alá, János! Mert az volt az utolsó utáni pillanat, hogy a CEU-törvény kapcsán az elnököt a keresztnevén szólította a tömeg, ami több volt, mint a korábban megfogyatkozott bizalom maradéka. Az utolsó reményé volt. Ezt hányta el örökre Áder, amikor aláírta a törvényt, hiába is próbálta Kövér László iskolamester a tekintélyét megóvni, amikor az ellenzéket megbüntette, mert az Jánosnak merészelte szólítani. Nem Ádert, hanem az elnöki intézményt.
Majd egy hónap telt el, mire a tömeg hiábavaló hangjának lényege felért a palotáig. Hétfőn, második ciklusának beiktatási beszédében az elnök azt mondta: "Ha így megy tovább, mindent lerombolunk abból, amit 1990 óta közösen felépítettünk. Mindent megkérdőjelezünk. Minden megállapodást semmibe veszünk. Minden határt átlépünk. Amiben a kormánypártok felelőssége a nagyobb".
Néztük közben a megdorgált kormányfő lehajtott fejét, azét a miniszterelnökét, aki rávette Ádert az elnöki újrázásra. Aztán néztük a rábeszélt, zöld ruhába rejtező elnököt, és csak annyit tudtunk halkan megjegyezni: jó reggelt! Jó reggelt, a sáros európai végeken, ahová a messzi Brüsszelből, az önkéntes száműzetésből még 2012-ben hazatért. Annak a hatalomnak a legmagasabb közjogi méltóságába, amely hét éve módszeres látványossággal veri szét a demokrácia intézményrendszerét, s amelyet tetszett volt az egyetemi autonómia felszámolására ütött pecsétjével is jóváhagyni. Áder János kissé megkésve felébredt hát. Csak a múlt időt nem vette még észre: a hatalom már minden határt átlépett, mindent lerombolt, amit 1990 óta, erős tökéletlenségben az ország felépített.
Senkinek sem fog feltűnni, ha egyszer, köztársasági napok felvirradtán, a romok közül meggyötört csalódottságban előbújik majd a bukott rendszer szolgája, akit akkor már senki nem fog Jánosnak hívni. Legfeljebb úgy: Áder úr!
