A város és falu közötti különbséget illusztrálja a francia választás elgondolkoztató részlete: Emmanuel Macronra a választók kétharmada voksolt, de Párizsban a liberális politikus 90 százalékot kapott. Ez az, amit az újságok elsöprő győzelemnek hívnak. Az is, de mégsem meglepő. A fejlett világban ugyanis szinte mindenütt a politikai harc már nemcsak és talán nem is elsősorban a jobb- és baloldal között vagy éppenséggel korosztályok között zajlik, hanem a városi és a vidéki lakosság között.
Így volt ez tavaly novemberben Amerikában is. Donald Trump nyert, de a nagy amerikai városok óriási többsége ellenfelét, Hillary Clintont támogatta. Néhány példa: San Franciscóban és környékén Clinton győzött 76,7 százalékkel, a szintén kaliforniai San Joséban 72,9 százalékkel, míg Washingtonban és környékén 68,2 százalékkal (ám a fővárosban, az elővárosok nélkül, Clinton 93 százalékkal nyert). Érdekesség, hogy Florida államot Clinton elvesztette, de a Miami-Fort Lauderdale-West Palm Beach városi kerületben 62,3 százalékkal győzött, és míg Clinton Pennsylvania államot is elvesztette, Philadelphiát és környékét könnyedén megnyerte (61,6 százalékkal).
A tavaszi Brexit további példát nyújt. Az angol szavazók 51,9 százaléka támogatta a szakítást az Európai Unióval, de a fővárosban, Londonban, ez a szám csupán 40,1 százalék volt. Majdnem hasonló különbséget mutat Varsó is, ahol a szavazók többsége a máshol sikeres PiS, azaz a jobboldali Kaczynski párt ellen voksolt. Nem érdektelen, hogy az egyébként egyoldalú orosz választásokon a két nagy város, Moszkva és Szentpétervár szavazói kisebb számban sorakoznak fel Putyin elnök és pártja mögé, mint a falvak és kisvárosok lakosai.
A magyar olvasónak mindez nem újdonság. A két világháború közötti népi-nemzeti mozgalom – a falukutató írók mozgalma - heves harcban állt az urbánus, budapesti értelmiségiek egy csoportjával. Ellentétük a magyar történelem, különösképp az újkori történelem elkerülhetetlen része. A népi írók mentalitása ma is jelen van a Nyugat iránti bizalmatlanságban, a városi polgárosodással kapcsolatos kétkedésben, az iparosodástól majd a globalizációtól való félelemben, a nemzetállam kultúrájához való maximális ragaszkodásban s ily módon a nemzetközi integráció elutasításában. A falukutatók lakitelki utódja szerint nincs is különbség Brüsszel és Moszkva között.
A francia eredmény tükrében úgy tűnik, hogy a politikai kötélhúzás most a városi mentalitással rokonszenvez. Nagy hiba lenne azonban lebecsülni a felcsúti, vidéki kultúra globális vonzerejét. Ugyanis könnyű és gyakran jogos is elítélni a modern, városi világ hibáit, túlzásait, bűneit. És könnyű elképzelni, hogy a régi szép álmokat meg lehet valósítani a XXI. században.
A kötélhúzás folytatódik. De azok, akik most a néhai urbánus publicista, a nagyszerű Fejtő Ferenc Népszavájában olvassák ezt a kis elmefuttatást, igyanak egy pohár finom magyar bort és ünnepeljék a párizsi 90 százalékot. Fejtő második otthona példát mutatott vasárnap. Európa nem hagyja magát.
