A lex CEU aláírásából hibátlanul következtethetünk arra, milyen államfő lesz második ciklusában Áder János, aki születésnapjára kapta a sarzsit. A szóbeszéd szerint az elsőt sem igen akarta, nemhogy a folytatást. E hasábokon már értekeztünk arról, hogy talán hazánk az egyetlen ország, ahol nem versengés, hanem a muszáj – hogy ne mondjam: zsarolás – révén, kényszerből lesz valaki köztársasági elnök. És az ilyen annyit is ér...
Beiktatási beszédében mondott ugyan pár duplafenekű mondatot, ami nyomokban szuverenitást látszik tartalmazni, de félő, hogy nem a derűlátó verzió híveinek lesz igaza. Arról beszélt, hogy ha így megy tovább, mindent lerombolunk, amit 1990 óta felépítettünk. Mind Európa polgárai vagyunk és maradunk. „Közbeszédünk színvonala az utóbbi időkben dráma mértékben csökkent" (ami igaz, elég, ha a rá akasztott epitheton ornansra gondolunk). „Csak vicsorogni tudunk egymásra".
Hihetnénk azt is, hogy miután neki már semmi sem drága, kiüt rajta a valódi államfői attitűd, mégsincs rá sok okunk.
A poszt ráadásul mindeddig egy komoly életmű megkoronázása volt, aktív megélhetési pártpolitikus előtte nem ült abban a székben. És azt se feledjük, hogy Áder a második ciklusa végén 63 éves lesz. Öt évvel fiatalabb, mint beiktatásakor Göncz Árpád, hattal, mint Mádl Ferenc és ugyancsak öttel, mint a dicstelen Schmitt Pál. Sólyom László pedig hivatalba lépésekor volt 63.
Itt lesz nekünk tehát egy aktív korú ex-államfőnk, akivel nem tudunk majd mit kezdeni. Jó esetben még évtizedekig elpecázgat hivatali fizetés, autó, rezidencia, titkárság mellett. Egy volt köztársasági elnökből meg mégsem lehet mondjuk mezei nagykövetet csinálni.
Elnökségének így is, úgyis hosszú lesz még az árnyéka.
