A keresztény-nemzeti kormány néhány év alatt elfelejtett kereszténynek és nemzetinek lenni. De az is lehet, soha nem is volt az, a "keresztény nemzetiség" pedig ugyanolyan propagandajelszó, mint a polgári Magyarország kiépítésének ígéretei. Korruptságukat szinte már nem is leplezik, ha fény derül valami disznóságra, azt is megtehetik, hogy érdemi magyarázatok helyett cinikus nyilatkozatokkal álljanak elő. Nem félnek a következményektől, biztonságban érzik magukat: a pénz, a korrupció, a befolyásos haveri kapcsolatok majd megvédik őket. Legalábbis földi életükben.
Mondjátok, keresztény-nemzetiek, hát nem félitek Istent? Miután teletömtétek magatokat felcsúti szárazkolbásszal, tiszta lelkiismerettel tértek nyugovóra, miközben az ország fele megélhetési gondokkal küzd, magyar gyerekek százezrei éheznek? Tiszta lelkiismerettel takargatjátok be dagadó hasatokat? Felzabáljátok az egész országot, miközben a gyógyulni próbáló beteg két szelet kenyeret kap ebédre, a bölcsiben a gyerekek fejére potyog a vakolat. Vegzáljátok azokat, akik olyan feladatokat próbálnak erejükön felül elvégezni, ami a ti kötelességetek lenne. A segítségre szorulók és a segítséget adók ellen hergelitek az embereket. Miért nem szégyellitek magatokat? Mit csináltok ti?
Magasról tenni a Biblia bölcsességére, tanításaira, iránymutatásaira. Szembeköpni Istent. Ebben valóban jók vagytok.
Bizony, kedves miniszterelnök úr, sok békés keresztény embernek is viszket már a tenyere. De legfőképp ön és a keresztény értékeket sárba tipró, csak önös érdekeit szem előtt tartó, az alattvalónak tekintett magyar emberek és a gaz Brüsszel pénzén pofátlanul gazdagodó bandája miatt. De "jaj azoknak, akik házat házhoz sorakoztatnak, szántóföldet szántóföldhöz ragasztanak, míg az övék nem lesz minden hely... Bizony rommá lesz a sok ház és a szép nagy paloták lakatlanná válnak". Jaj azoknak is, "akik ha megvesztegetik őket, fölmentik a gonoszt, s attól, akinek igaza van, elveszik igazát". Izajás (a protestáns fordításban Ésaiás) könyve, 5,8-9.23.
