Ha vasárnap francia elnökké választják Emmanuel Macront, beiktatását követően, május 13-án vagy 14-én bejelenti, kit akar miniszterelnöknek megtenni. Elmondta, kulcsszerepet szán a következő adminisztrációban Francois Bayrou-nak. Ez szinte magától értetődő. Macron ugyanis azután araszolt egyre gyorsabban felfelé a közvélemény-kutatásokban, hogy a szintén centrista Bayrou bejelentette, nem indul az elnökválasztás első fordulójában, s Macron támogatja majd. Utóbbi addig 20 százalékával fej-fej mellett haladt a második helyen a konzervatív Francois Fillonnal, Bayrou választási ajánlása után azonban hirtelenjében a megkérdezettek 25 százaléka jelezte: rá voksolna.
Korai-e máris a következő kormányfő személyéről beszélni? Valóban ennyire előre lefutott az elnökválasztás és ennyire esélytelen vele szemben a szélsőjobboldali Marine Le Pen? Úgy tűnik, hiába változtatott stratégiát a két forduló között a Nemzeti Front (FN) elnöke, koncentrált jobban arra az ígéretére, amely szerint felzárkóztatja a leszakadt rétegeket, illetve kevésbé sulykolta, hogy hazáját ki akarja vezetni az Európai Unióból, ettől függetlenül csak időlegesen tudott közelebb kerülni Macronhoz a közvélemény-kutatások szerint.
A szerdai tévévitáig valamelyest csökkent a kettejük közötti különbség, hiszen az Elabe, az Ifop-Fiducial és a Kantar Sofres is „csak” 59 százalékon látta Maront, a szociálliberális jelölt azonban annyival meggyőzőbb volt a szemtől szembeni viadalon, hogy ismét 60 százalék fölé került, s egyértelműen nőtt a kettejük közötti különbség. Az Elabe 62, az Ifop-Fiducial pedig 61 százalékot jósol neki. A 60 százalékot nevezhetjük lélektani határnak, ha ezt átlépi Macron, az esetleges elnöksége szempontjából is fontos fegyvertény lehet. (Marion Maréchel-Le Pen, Marine Le Pen unokahúga szerint a FN elnöke számára a 40 százalékos eredmény is nagy győzelemmel érne fel.) Azért is lenne fontos Macronnak a minél jobb szereplés, mert akad egy jelentősnek mondható réteg, amelyik nem kér sem belőle, sem Le Penből. Az ő meggyőzésük különösen nagy kihívást jelenthet a következő elnök számára. Az Elabe iroda mérése szerint 32 százalék marad távol az elnökválasztástól, vagy készül arra, hogy érvénytelen szavazatot ad majd le. Az Ifop-Fiducialnál sem sokkal alacsonyabb, 25 százalékos ez az arány.
A „bankár herceget” és a szélsőjobboldali jelöltet elutasítók aránya a televíziós vita után sem csökkent. Jellemző, hogy a baloldali radikális Jean-Luc Mélenchon, valamint a szakszervezetek többsége sem Macron támogatására szólított fel, hanem azt hangoztatták: Le Penre nem lehet szavazni. Philippe Martinez, a CGT érdekvédelmi szervezet főtitkára a Libérationnak tegnap úgy nyilatkozott, a szélsőjobboldali politikus programjában semmi jó sincsen.
Macron legnagyobb ellenfele, ha ő lesz az elnök, a rezignáció, az apátia legyőzése lesz, amit csak a gazdaság élénkítésével érhet el. Sokan az Európai Uniót okolják helyzetük rosszabbra fordulásáért, ezért a nacionalizmus felé fordultak, Macron viszont „több Európát” akar, igaz, az EU gyökeres reformjáért is síkra száll. Erős Franciaországot kíván egy olyan Európában, amely „megvéd bennünket”. Úgy véli, Párizst az segítené, ha Németország jelenlegi kereskedelmi többletének az eddigieknél nagyobb részét fordítaná beruházásokra. Berlinnek azonban nem tetszenek ezek az elképzelések, így jócskán várhatóak viták Franciaország és Németország között. Macron számos nyilatkozatában – így tegnap, az RTL rádiónak adottban is – azt emelte ki, hogy az összefogás jelentheti a kiutat a válságból. „A demokráciánk halálát jelentené, ha ez nem lenne meg” – emelte ki.
