Nem pusztán egyre sérülékenyebb, de egyre nevetségesebb is az a görcsös erőlködés, amit - az amúgy a kommunikációjáról híres - kormányzat bemutat a legtöbb ügyben. Legalább is így tűnik innen, a kilencedikről, értsd: a kilencedik oldal magasságából.
Csakúgy, mint bő másfél évvel ezelőtt, most is sorjáznak a konfliktusok; akkoriban a net-adó vitte csúcsra a kormányellenes megmozdulásokat, most a lex CEU. Csak míg az internet megadóztatásából, még Németh Szilárd szofisztikált megszólalásai ellenére is, sikerült gyorsan kihátrálnia a kormányzatnak, addig most egyre beljebb, mélyebbre sodorja magát. Úgy látszik, ennyit változott a Fidesz (Orbán Viktor) ezen idő alatt. Miközben megőrizte, sőt növelte harci kedvét - és ennek nyelvi eszköztárát -, elveszítette érzékét, hogy mikor és hogyan kell leszállni ama bizonyos dakota lóról. És persze, ahogy ez már ilyenkor lenni szokott, szép lassan minden szembemegy a kormánnyal (Paks 2, Mészáros Lőrinc, de még a francia választás is), miáltal egyre zavarosabb magyarázkodásokba fut bele, helyenként értelmetlen kijelentésekkel próbál kimenekülni csapdahelyzetéből. Már ha egyáltalán érzi a csapdát.
Ma, ismétlem, innen a kilencedikről, úgy tűnik, lejtmenetbe került a kormányzó párt, és maga Orbán Viktor is. Hogy miért éppen a Jobbik e zuhanás haszonélvezője - a közvélemény kutatások ebben nagyjából azonos tendenciát mutatnak -, arra még nincs politológiai vagy szociológiai magyarázat. Sokan a Jobbik plakát-kampányának sikerességét említik, ez azonban kevéssé tűnik elfogadható indoknak. Már csak azért is, mert a két párt - a Fidesz és a Jobbik - Soros-ügyben mélyen egyetért (hogy mi ennek a mély egyetértésnek a közös halmaza, annak eldöntését önökre bízom), s bár a CEU kérdésében eltávolodnak egymástól a párhuzamosok, az mégsem látszik indokoltnak, hogy ez miért a Vona-féle pártnak hoz plusz pontokat, és miért nem a többi, baloldali ellenzéki pártnak. (A Fidesz, nevezzük akár Fidelitasnak, utcára vitte az ellencsapását, ütött egyet széljobbra és balra is, Soros, illetve Simicska marionettfigurájaként plakátolva Botkát, illetve Vonát; amúgy ez is csak egy adalék a lejtmenet igazolására...)
De talán hagyjuk is most annak elemzését, ki kerülhet ki győztesen a Fidesz hanyatlásából. Álljunk meg itt: fogadjuk el tételként, hogy ez valóban hanyatlás és azt, hogy ebből már nem lehet kikeveredni úgy, ahogy a menekült-üggyel legutóbb sikerült visszakapaszkodnia a kormánypártnak. És nem azért, mert a politikai ellenfelek oly erősek és ügyesek lettek, hanem mert a rossz döntésekre nem léteznek jó magyarázatok. Csak ostobák. Olyanok, mint amiket például Kovács Zoltán is mond, aktuálisan a CEU-törvényt magyarázandó. Azt mondja például, hogy az Európai Néppárt csak technikai problémákat lát - holott nyilvánvalóan nem -, vagy hogy vitának nincs helye, csak tárgyalásnak - jelentsen ez bármit -, vagy hogy az utóbbi hat-hét évben itt egyetlen szereplőnek, a kormánynak csorbult a meghallgatáshoz való joga, főként külföldön.
Kovács Zoltán - és a többiek - csak azt felejtik el: a butaság, az ostobaság és a hazugság már nem csak a kilencedikről látszik.
