Nagyon megnyugtató, hogy a miniszterelnök nem bízza holmi migránsokra a magyar gyermek-utánpótlás kérdését. Ellentétben persze más európai - természetesen uniós - országokkal. "Igenis van elegendő életerő a magyar emberekben, meg is fogják oldani a dolgot saját erőből" - mondta Orbán Viktor, s egyelőre ne firtassuk, hogy ez pontosan mit jelent. Az viszont figyelemre méltó, hogy minderről a "hátországban" beszélt, ami a Szabolcs-Szatmár megyei Csengeren és környékén van. Hiszen lehet, hogy „a harcokat Brüsszelben és Budapesten vívjuk, de az igazi hátországunk itt van” - fogalmazott. S hasonlóak sokfelé lehetnek, mivel sok tanuszodát kellene még avatnia. Négy éve azt ígérte, 175 járásban épül ilyen. Mostanáig ez az egy készült el.
A megható ünnepséggel összekapcsolt nevezetes esemény két - egymással is szorosan összefüggő - dologra is rávilágít. Az egyik az, hogy bizony, vannak még problémák, gondok ebben az egyébként remekül fejlődő hazában. Egy ilyen avatáson sem lehet hallgatni például az Unióval kreált nézeteltérésekről, a menekültekről, vagy arról, hogy - pártunk és kormányunk minden erőfeszítése ellenére - fogy a magyar. A másik viszont, hogy Orbán Viktor ilyen helyzetben sem hagyja magára népünket. Mondhatnánk, ott van minden kilométerkőnél, ha kell, uszodát avat, semmit nem enged ki a kezéből. A jelek szerint továbbra is ő dönt valamennyi kis és nagy kérdésről.
Ezek szerint tehát kívánságának (akaratának?) megfelelően alakult a szavazás a Magyar Olimpiai Bizottság elnökválasztásánál is. Kétségkívül lehet ilyen olvasata is a történetnek. Így Kósa Lajos - mint a korcsolyázók szövetségének elnöke - a kormányfő megbízásából állhatott a változásokat szorgalmazók élére és sikerrel is járt. Csak az ellenség megtévesztését szolgálta (volna), hogy Orbán Viktor véletlenül a voksolás előtti utolsó munkanapon kereste fel az elnöksége folytatására aspiráló Borkai Zsoltot, mint Győr polgármesterét. A szavazás nyomán pedig a vezér újra dörzsölhette a kezét, mert bejött a számítása. Ha netántán nem ez lenne a megfejtés, akkor viszont a nagy kombinátor akár figyelmeztetésnek is vehetné az események alakulását. Egy olyan testület szakított ugyanis eddigi vezetőjével, amelyben hemzsegnek pártunk és kormányunk legjobb és eleddig megbízhatónak tartott emberei.
Eközben szaporodnak azok a jelzések, amelyek arról tanúskodnak, hogy mindenre azért nincs hatása a mi kedves vezetőnknek. Azok után, hogy a múlt héten előbb az európai parlamentben kellett magyarázkodnia, majd saját európai pártcsaládja is a szőnyeg szélére állította, egyre újabb figyelmeztetéseket kap. Legutóbb az Európai Bizottság alelnöke nyilatkozta, hogy már kezdik érteni, "mit művel otthon" Orbán, aki szerinte "ezúttal túl messzire ment". Frans Timmermans úgy látja, már a miniszterelnök is tudja, a CEU ügye, a sorosozás és a civil szervezetek elleni kampány nem az ő malmára hajtja a vizet.
Kérdéses, hogy a mindig magabiztos vezér valóban észrevett-e valamit, ami fenyegetheti őt, vagy uralmát. Az is, hogy a csengeri uszodaavatás csak álca, pótcselekvés, vagy válasz volt az utóbbi napok fejleményeire.
Majd kiderül, mire lesz elég a "magyar életerő".
