Egy kicsit is vagány hatalom átengedte volna Moldován képviselő népszavazási kezdeményezését. Még vigyorgott is volna magában, hogy no, kedves LMP-sek, ha annyira ragaszkodtok a népfelséghez, hát most mutassátok meg, mit tudtok. És lássuk be, Moldován képviselőnek elég nagy baj szakadt volna a nyakába, ha a Kúria referendumra bocsátja a kérdését.
Nem mintha nem lenne tiszta sor, mit mondana a nép, ha megkérdezik, akar-e új múzeumnegyedet a Városligetben. Habár a nép a legritkább esetben olvassa el azokat a vitacikkeket, amelyeket az elmúlt hat évben százszámra fogalmaztak meg a terv ellenzői ebben az ügyben, a lényeget az összes felmérés és a hétköznapi tapasztalat szerint is látja mindenki. Van egyrészt egy nagy múltú, viszont irgalmatlanul lepukkant városi park Budapest kellős közepén. Van másrészt egy megalomán elképzelés, amely parkrekonstrukció ürügyén másutt is elhelyezhető és/vagy körvonalazatlan funkciójú kulturális intézményekkel szórná tele a ligetet, és bár hat év alatt csak a tervasztalon nőtt a projekt, a bekerülési költsége máris az ötvenszeresére emelkedett.
A következtetés nem lehet kétséges. Ha azt kérdezhette volna bárki is, hogy múzeumnegyedet vagy felújított parkot szeretne-e Ön, kedves budapesti, akkor minden bizonnyal ugyanúgy dőltek volna az aláírások, mint az olimpiáról követelt referendum esetében. A hazai népszavazások köré kiépített elhárító szabályrendszer következtében azonban ilyen lényegre törő kérdést lehetetlen föltenni, ezért maradt a hajánál előrángatott megoldás: Moldován László erzsébetvárosi képviselő a fővárosi választási bizottság engedélyével végül azt kérdezhette volna meg a budapestiektől, hogy fel akarják-e emelni a városligeti zöldfelület kötelező arányát 65-ről 70 százalékra. Nagyobb tétet nem tennénk rá, hogy megmozgatta volna-e a szükséges 138 ezer aláírót ez a kérdés, de most már fölösleges is ezen morfondírozni. A Kúria ezt a kezdeményezést is elkaszálta.
Ami persze érthető, hiszen ha nem teszi, akkor a zöldek a végén még fölbátorodnak, és a kismilliomodik paksi népszavazási nekifutással is betámadják a választási bizottságot. A kudarc ugyanakkor ráirányítja a figyelmet a valódi gondra: ez a terv is úgy juthatott el a megvalósítás küszöbére, hogy nem pusztán referendum, de semmiféle választott vagy szakmai civil erő nem mondhatott róla véleményt. A felépítendő múzeumok soráról csak örök titoktartást fogadó, gondosan válogatott "közelieknek" rendeztek bizottságosdit. A területet pedig rögtön ezután kivették a tervbírálat normális rendjéből, így a valamelyest még átláthatóan működő hatóságok nem szólhatnak bele, mi épül és milyen formában a Városligetben. Ilyenformán az illetékes kerületeknek és magának a fővárosnak is fityiszt mutatott az állam, de rá se rántsanak: a polgármesterklubbá degradált Fővárosi Közgyűlés emberemlékezet óta nem vette magának a bátorságot, hogy a budapestiek érdekét képviselje a Fideszé helyett.
Így aztán már csak egyetlen esély maradt megtartani a ligetet arra, amire való. Azt a szavazást a jelen állás szerint még megtartják jövő tavasszal.
