"A Lulu szervezetében kimutatott PCB-mennyiség húszszorosa volt annak a biztonságos értéknek, amelyet szerintünk el tud viselni egy cetféle szervezete" - mondta Andrew Brownlow, a Scotland's Rural College (SRUC) munkatársa. A szakember szerint Lulu bekerült a világ azon állatai közé, amelyek szervezetében eddig a legtöbb PCB-maradványt találták, ami aggodalomra ad okot a brit vizek maroknyi gyilkosbálna-állományának hosszú távú túlélését illetően.
Az egykor elektromos készülékekhez, festékekhez és gyulladásgátlókhoz használt PCB-ket az 1970-es években tiltotta be az Egyesült Államok és az Európai Unió az emberi és állati szervezetre gyakorolt mérgező hatásuk miatt.
A lassan lebomló vegyületek azonban még ma is jelen vannak a tengeri táplálékláncban és jelentős fenyegetést jelentenek az olyan csúcsragadozókra, mint a gyilkos bálnák.
A kutatók szerint Lulu kora - az állat legalább 20 esztendős volt - lehetett az egyik oka a magas PCB-szintnek, a vegyi anyag ugyanis felhalmozódott az évek során az állat szervezetében. A kemikáliáknak számos hatása lehet az élő szervezetre. Bizonyítékok támasztják alá, hogy gyengíthetik az immunrendszert és befolyásolhatják a szaporodási képességet. Brownlow szerint Lulu esetében is ez lehetett a helyzet, az állat petefészkének vizsgálata ugyanis azt mutatta, hogy a nőstény sosem hozott világra borjat.
A vegyi anyagok az agyat is befolyásolhatják. A kutatók szerint a mérgezés közrejátszhatott Lulu halálában azáltal, hogy legyengítette őt, aminek következtében az állat nem tudott megbirkózni azzal, hogy belegabalyodott a kötélbe. Brownlow szerint gyilkos bálnák esetében rendkívül ritkán találkozni ilyen esettel.
Lulu csontvázát a Skóciai Nemzeti Múzeum őrzi.
