A kormányzás végére minden olyan iskolának lehet pianínója, ahol még nincs ilyen hangszer, s azt ajándékba kapja a kormánytól - mondta el az emberi erőforrások minisztere a Katolikus Rádióban. Balog Zoltán felidézte, hogy Kocsis Zoltán zongoraművész egyik utolsó interjújában tette szóvá, miért is nincs minden magyarországi iskolában zongora vagy legalább egy pianínó.
Az EMMI lapunk, a beszerzés részleteit - hány pianínóra van szükség, mennyi pénzt szánnak a programra, használt vagy új hangszerekben gondolkodnak, mely gyártóktól várnak ajánlatot, kik döntenek és milyen szempontok alapján - firtató kérdéseire ennyit válaszolt: “A kormány a Kodály Program I. ütemében lehetőséget biztosít arra, hogy 2017-ben 59 tankerület részére lehetővé váljon 2-2 pianínó beszerzése. A Kodály Program II. üteméről szóló, a további fejlesztéseket, beruházásokat tartalmazó előterjesztés egyeztetése zajlik, pontos adatokról annak elfogadását követően tudunk beszámolni. A tárca az előzetes számítások szerint mintegy 3000 hangszer beszerzésével számol, a felmérés folyamatban van. A ciklus végére minden iskolában lesz pianínó.”
Kocsis Zoltán ugyan beszélt az ötletről Mácsai János zenetörténésszel, a kevés hazai hangszerrestaurátorok egyikével, többek között a Müpa zongoráinak karbantartójával, ám ő azóta csak a média által közvetített hírekből hallott a programról, és tudtával a környezetében lévő szakembereket sem kérdezték meg a döntéshozók. Örül a hírnek, de sem ő, sem a szakmai környezetében lévők nem tudják, hogy kik azok a hozzáértők, akiket megkérdeznek arról, hogy mely gyártóktól, milyen hangszert vásároljanak, mi éri meg, és mennyi pénzért.
Arról, hogy az iskolák hány százalékában van már pianínó, Mácsai János azt nyilatkozta lapunknak, hogy tapasztalatai szerint az oktatási intézmények többségében van, ám ezek jó része a 60-as-70-es években az NDK-ból és a Szovjetunióból beszerzett darab, amelyek lényegében használhatatlanok. A nagyon nagy, napi 6-8 órás terhelésnek kitett hangszerekre még ha próbáltak is figyelmet fordítani, a karbantartás pénz hiányban maximum az évi egyszeri hangolásra korlátozódott.
Mácsai János meglepetéssel hallott arról, hogy még ebben a kormányzati ciklusban, azaz kb. egy év alatt 3000 darab pianínót akar vásárolni a minisztérium. A hangszerek nem egyszerű gyári termékek, egyediek, az ugyanazon márkák ugyanazok típusaiba tartozóak sem egyformák. A különbözőségek miatt a gyártók egyébként mindig lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a szakértők válasszák ki a kért darabokat.
Egy minőségi új pianínó még a mennyiségi kedvezményekkel is egymillió forintba kerül, ezért a minisztérium által vázolt program egy éven belül 3 milliárd forintot igényel. Ilyen mennyiségű hangszer beszerzéséhez azonban az európai gyártók kapacitása nem elég, ennyit kizárólag Kínában lehet megvenni Mácsai János szerint. Ez pedig nem tűnik jó megoldásnak, az elmúlt 10-15 év tapasztalata az, hogy a Kínában gyártott pianínók minőségével kapcsolatban sok a panasz, hamar tönkremennek, nem bírják a hosszú távú terhelést, különösen nem az akkorát, mint amekkorát egy iskolai hangszernek kell. De az is előfordult, hogy egy zeneiskola számára egy nagyvonalú adakozónak köszönhetően, nem szakember által kiválasztott és megvásárolt, dobozokban megérkezett pianínókat annyira rettenetes állapotban kapták meg a kínai gyárból, hogy volt olyan köztük, amit rögtön vissza kellett küldeni, volt, amit “csak” hetekig kellett javítani.
Mácsai János szerint jobb esélyt és a spórolás lehetőségét kínálja a nyugat-európai használt hangszerpiac. Miután egy jó minőségű pianínó élettartama nagyjából 80 év, egy-egy jól karbantartott darab évtizedekig szolgálhat még. A hangszerrestaurátor szerint 1000-1500 ilyen darabot lehet megvenni ennyi idő alatt. Magyarországon ugyanakkor kevés a szakember ahhoz, hogy ezeket használatra megfelelő állapotba hozza. És érthető (lenne) a kormány új iránti igénye, miután a second hand darabokra nincs garancia.
