Jelentősen megerősödhet a német-francia tengely, ha május 7-én, az elnökválasztás első fordulójában az élen végzett Emmanuel Macront választják meg Francois Hollande utódának. Berlin és Párizs minden korábbinál szorosabb együttműködése különösen a szeptemberi német parlamenti választás után valószínű, kivált, ha Angela Merkel a mostaninál is erősebb mandátummal kormányozhat és folytatódik a kereszténydemokrata-szociáldemokrata nagykoalíció. A német-francia együttműködésre szüksége is lehet Európának, mert így az Európai Unió megerősítheti pozícióit a britek uniós kilépéséről szóló tárgyalásokon és határozottabban léphet fel a menekültkvótákat elutasító visegrádi államokkal szemben. A Berlin-Párizs-tengely megerősödése a kétsebességes Európa megvalósulását is közelebb hozhatja.
Az EU vezető politikusai egyöntetűen támogatják Macront Marine Le Pennel szemben. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke egyenesen úgy foglalt állást, hogy a jövő vasárnapi második fordulóban az európai értékek állnak szemben egy olyan ideológiával, amely a közös Unió megsemmisítését eredményezné. Ritka az, hogy az EU ennyire egyértelműen állást foglaljon egy uniós tagországban zajló választás ügyében.
Jean-Luc Mélenchon: Feltűnést keltett, hogy a 19,5 százalékkal a harmadik helyen végzett baloldali radikális jelölt, Jean-Luc Mélenchon az első forduló után szólította fel híveit arra: Macronra szavazzanak. Kampányhonlapján indította meg konzultációját, amelyen hívei kifejthetik, támogatnák-e Macron megválasztását. Mélenchon ennek alapján dönt. Ez azért is lesz érdekes, Mert Marine Le Pen főleg az ő szavazóira hajt
Nicolas Sarkozy: A volt köztársasági elnök bejelentette: ő is Emmanuel Macronra szavaz a második fordulóban. Nem zárta ki a politikába való visszatérését. A magyar gyökerű politikus már a Repulikánusok tavaly novemberi előválasztásának első fordulójában elbukott. Igen népszerűtlen korrupciós ügyei miatt
Macron esetleges megválasztásával ugyanakkor olyan helyzet állhat elő Európában, amilyenre még nem volt példa. Olyan politikus kerülhet ugyanis az Unió egyik meghatározó államának elnöki székébe, aki még Berlinnél is radikálisabban követel „több Európát”, az uniós együttműködés elmélyítését, illetve azt, hogy az egyes tagországok további jogköreikről mondjanak le Brüsszel javára. A szociálliberális politikus úgy véli, az uniós alapszerződések módosításától sem szabad visszariadni. A német kormány szerint azonban erre egyrészt úgysincs esély, másrészt nem érdemes ennyire előreszaladni az időben. Macron elképzelései szerint az EU tagországai 6-10 hónapig konzultálnának az általa javasolt változásokról, s ekkor állítanának fel menetrendet, az „ötéves tervet” – ennyit időt szánna az új alapszerződés elfogadásához.
Macron uniós politikájában egy sor olyan elem is feltűnik, amely bármely más uniós politikuséban is megtalálható. Jobban védené az EU schengeni határait, s 5000 további szakértővel emelné az EU határőrizeti szerve, a Frontex munkáját. Az európai termékek védelme érdekében támogatná a dömpingellenes intézkedések szigorítását. Görögország kapcsán Berlinnél lazább politikát képzel el, úgy véli, a költségvetési szigor még nem oldja meg az adósságválságot, e téren nagyobb körültekintésre van szükség.
Nagyobb szerepet szán Franciaországnak a NATO-beli együttműködésben, e terveivel nem aratott osztatlan lelkesedést Moszkvában. Ugyanakkor úgy véli, erősíteni kell a közös uniós védelmi politikát. Ami az oktatással kapcsolatos elképzeléseit illeti, kibővítené az Erasmus-programot, azaz minden uniós diáknak fél éven át egy másik EU-s tagországban kell tanulnia.
Akadnak azonban olyan az EU-t érintő elképzelései is, amelyek Berlin számára is túl radikálisak. Elsősorban gazdaságpolitikájában bukkannak fel ilyen témák. Macron szerint önálló költségvetést kell elfogadni az euróövezeti országok számára, amit az EU kinevezendő pénzügyminisztere koordinálna. Sőt, saját parlamentjük is lenne a közös uniós valutát használó országoknak. A másik sok vitát kiváltó elképzelése: az uniós forrásokat nem a fiskális előírások teljesítése szerint kellene szétosztani, hanem az adott államok adó- és szociális politikája alapján. Elképzelései nyilvánvalóvá teszik: Macron a kétsebességes Európa híve.
Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter azt közölte, nem ellenzi ugyan az euróövezeti országok szorosabb együttműködését, de elsőbbséget kell, hogy élvezzen a pénzügyi kockázatok kezelése. Ez burkolt üzenet Párizsnak: tegye rendbe gazdaságát. Pierre Moscovici, a pénzügyekért felelős francia uniós biztos pedig azt tanácsolta honfitársának, mindenekelőtt Franciaország szerezze vissza régi tekintélyét. Ezt – tette hozzá – azonban csak úgy érheti el, ha tartja magát a stabilitási paktumhoz.