Emlékezünk még a néhány évvel ezelőtti Marx-szobor botrányra. Akkor az volt a tét, hogy a Corvinus Egyetem (korábban Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem) előcsarnokában látható Marx-szobor maradhat-e avagy eltávolítják. Mint ismert, politikai és más természetű nyomás hatására az utóbbi következett be. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy az ezen intézményen belül működő Társadalomelméleti Kollégium – nemes válaszlépésként – nagyszabású, országos Marx-konferenciát szervezett, melynek anyaga önálló kötetként azóta meg is jelent (2016-ban).
Az utóbbi hónapokban újabb politikai támadásnak vagyunk tanúi. Ezúttal Lukács György ellen indítottak hadjáratot. A Lukács Achívum és Könyvtárral valamint a Szent István parki Lukács-szoborral kapcsolatos eseményekről sok szó esett a sajtóban. Most újból születik csattanós válasz: az ELTE BTK 2017. április 27-29 között, immár nemzetközi szintű, angol nyelvű Lukács-konferenciát szervez, amelyre közel száz (!) kutató jelentkezett szerte a világból. Az előadók Brazíliától kezdve Európa számos országán át egészen Japánig jelezték részvételüket.
A nemzetközi Lukács-kutatás (csak zárójelben jelzem, egy argentin filozófus 15000 példányban jelentetett meg spanyol nyelven Lukács-könyvet – ez nálunk teljességgel elképzelhetetlen volna) sokat tehet azért, hogy tisztuljon a filozófusról alkotott képünk. Ez ügyben sok még a tennivalónk. Tudott dolog például, hogy Lukács már életében is „kellemetlen gondolkodó”-nak számított, halála után pedig érték újabb – főleg politikai – vádaskodások. A nemzetközi filozófiai szakma reagálása korrektnek mondható, bár még egész sor kérdésben nincs egyértelmű és egyöntetű válasz.
Tévedés azt gondolnunk, hogy a magyar filozófia és társadalomtudomány már befejezte az életmű feldolgozását, bár talán ezzel (is) magyarázható, hogy a magyar szellemi életben megcsappant az érdeklődés iránta. Törekednünk kell egy differenciáltabb megközelítésre. Jó lenne például meggyőző választ adni arra a dilemmára, hogy miért vetül árnyék Lukács életútjára (gondolhatunk itt a tanácsköztársaságbeli szerepére vagy a későbbi önkritikai állásfoglalásaira), hogy mi a különbség a fiatal- és az időskori Lukács között, vagy hogy igaz-e az a felvetés, hogy a kései Lukácsban „túl sok maradt Hegelből”. Mi volt a viszonya a marxizmushoz és a létező szocializmushoz?
Akárhogy alakul majd a polémia, a szakma megítélése során két dolgot nem hagyhatunk figyelmen kívül. 1. Lukácsot nyilván lehet szeretni vagy nem szeretni, elfogadni vagy száműzni (például szobrát elszállíttatni, az Archívumot és a Könyvtárat szétszedni, gondolatait kitessékelni az egyetemi oktatásból stb.). Ám amikor a társadalomban (kiváltképpen a politikában) a rövid távú gondolkodás, a szűk prakticista és lokális érdek uralkodik – nos, akkor különös jelentőséggel bír a világegész és az egyetemes törvényszerűségek megértése iránti készség és képesség. Lukács életműve ilyen erények, értékek, szemléletek kialakítását segítheti elő. 2. A világon sok és sokféle kutató foglalkozik Lukáccsal, és talán még többen olvassák is könyveit, tanulmányait. Természetes és örvendetes jelenség mindez, hiszen életműve valódi szellemi kincs. Amire mi, magyarok, méltán lehetünk büszkék. Egy pillanatra sem feledhetjük, hogy Lukács György a XX. századi egyetemes bölcselettörténete egyik meghatározó alakja, a világ legismertebb magyar filozófusa. Klasszikus gondolkodó ő (mint mondjuk Platón, Spinoza vagy Habermas), akinek még a tévedéseiből is sokat tanulhatunk. Szükségünk van rá.
