A társadalmi mobilitás azt jelenti, milyen eséllyel változhat az egyének társadalmi pozíciója egy adott országban. Minél nagyobb a mobilitás, annál jobb esélyekkel indulnak az életben az alsóbb társadalmi rétegek, egy jó irányba tartó társadalomban a felfelé történő mobilitás általános jelenség, a lefelé mobilitás és az adott rétegbe beragadás viszont csökkenő tendenciát mutat. Mobilitást lehet mérni végzettséggel, vagyonnal, foglalkozással, az Eurofund a válaszadók foglalkozását hasonlította össze a szüleikével – összegezte a kutatás eredményeit az Index.
A mobilitás mérése hosszadalmas folyamat, a most megjelent tanulmány több évtizedes trendet vizsgál. A felhasznált legújabb adatfelvételek 2002 és 2010 között történtek, vagyis a legfrissebb, amire következtetni lehet belőlük, az X-generációra jellemző mozgás. Kiderült: a vizsgált országok közül nálunk a legkevésbé gyakori a helyzet változása a háztartásban található legmagasabb foglalkozási státuszú emberhez képest.
A tanulmány szerint a lista végén található országok egy része azért került oda, mert már a végéhez ért a modernizációs átrendeződés (ilyen például Anglia, Franciaország), más része viszont azért, mert a folyamat leragadt egy szinten (ide tartozik Bulgária és Magyarország). Ez önmagában nem sokat mond el az egyéni lehetőségekről, az össztársadalmi megrekedés viszont kiolvasható belőle, amin valószínűleg nem segít az Orbán-kormány "újraiparosító" politikája sem. A szerzők azt is kimutatták statisztikai módszerekkel, hogy minél kisebb mértékű strukturális változás volt egy országban, annál jellemzőbb volt a lefelé tartó mobilitás, Magyarország és Bulgária e tekintetben nagyon rosszul teljesít.
Érdekes, hogy a nők abszolút mobilitása mindenhol jóval magasabb a férfiakénál. Ez azzal magyarázható, hogy a nők nagyobb eséllyel mennek az újonnan létrejövő szolgáltatószakmákba dolgozni, mint a férfiak, akiknél gyakoribb, hogy folytatják az apai hagyományokat és kétkezi munkát választanak.