„Oligarchák mocskos mancsa közötti alku tárgya lett a legjobb tudásunkkal készített független hírportál. Nehéz másképp jellemezni azt a helyzetet ugyanis, amikor a hatalma csúcsán a Fideszt és a kormányt a zsebében tartó Simicska, a rendszerváltás utáni magyar történelem legdurvább oligarchája még a 2014-es választások előtt opciós jogot szerez az Index felett.” - fogalmazott írásában Dudás Gergely, az Index főszerkesztője. Azzal folytatta: „Az opciót Simicska most lehívta, ám úgy tűnik, tulajdonosként jó érzékkel nem akart felbukkanni: a független média fogalmát korábban hírből sem ismerő oligarcha egy tisztességtelen vagyonból, tisztességtelen eszközökkel megszerzett lapjánál dolgozni – még ha adott esetben és pillanatban akár saját aktuális érdekei miatt hagyja is függetlenül működni a lapot – olyan erkölcsi kihívást jelentett volna az Index szerkesztőségének, ami bőven túlmutat azon a szintén nem túl kellemes helyzeten, amibe most kerültünk.”
A főszerkesztő megnyugtatónak tartja, hogy a portál új tulajdonosának kurátora, az Index új igazgatóságának elnöke Bodolai László, aki több mint 15 éve az Index jogásza, „csapatunk tagja”, az egyik legismertebb magyar médiajogász. „Mit jelent ez a számunkra – és nyilván az olvasók számára is – legfontosabb tartalmi függetlenség szempontjából? Azt, hogy Simicska emberei bár rálátnak az Index gazdálkodására, bármilyen tranzakcióról, esetleges eladásról értesülhetnek, de amíg Bodolai ezt nem engedi – az igazgatóság elnökeként és tulajdonosként –, a közelébe nem jöhetnek a szerkesztőségnek” – szögezte le Dudás Gergely.
„Akkor jó megoldás született? Dehogy. Egész pontosan csak abban a megközelítésben született jó megoldás, hogy lehetett volna sokkal rosszabb is. (…) Pletykák arról is szóltak, hogy jön Habony, jön Mészáros, jön a kormány. Amikor kivégezték a Népszabadságot, mindenki azt kérdezte: ti meddig húzzátok?”
A főszerkesztő végül arról írt: „(..) Leginkább dühösek vagyunk. Dühösek, hogy nem lehet nem reális veszélynek tekinteni, hogy a kormányzat elfoglal mindent, amit tud, és propagandakiáltvánnyá süllyeszti, mint szegény megboldogult Origót. Hogy ott tartunk 2017-ben, hogy az egyik utolsó és biztosan a legnagyobb normális újságként a lehetséges forgatókönyvek közül még jobbnak kell értékelni, hogy egy Simicska pillanatnyi érdekeinek és – gondolom, ő annak tekinti – gesztusának köszönhetően egy ilyen tranzakció jelentheti a pillanatnyi biztonságot, de közben el kell viselnünk a keze nyomát.”
