Rendkívül ideges a hangulat Európában a francia elnökválasztás előtt két nappal. A csütörtök esti párizsi merénylet, melynek során egy iszlamista férfi agyonlőtt egy rendőrt, a 2015. novemberi vérfürdőt juttatta eszünkbe. S mindazokat, akik egy őrült eszmeiség megszállott követőinek áldozataivá váltak. A kampány utolsó napjai, órái ismét a terrorról, az emlékezésről szólnak, az elnökválasztásra gyakorolt hatásuk egyelőre megjósolhatatlan.
Ám nemcsak Franciaország sérülékenysége miatt tekinthetünk aggodalommal a voksolásra. Néhány héttel ezelőtt még kétismeretlenes egyenletnek tűnt a választás, mintha Európa állt volna szemben a rontással. Lelki szemeinkkel már láthattuk, amint Macron, a magát leginkább uniópártinak tartó jelölt kerül szembe az EU-val szakítani akaró Marine Le Pennel. Azóta azonban sokkal bonyolultabbá vált a helyzet. A korrupció miatt vádemeléssel sújtott konzervatív jelölt, Francois Fillon hibahatáron belülre került kettejükkel szemben, negyedikként pedig felzárkózott Jean-Luc Mélenchon, aki Le Pen szélsőbalos ellenlábasa.
A piacok is feszült figyelemmel várnak. A befektetők, illetve az EU jövőjéért aggódók számára borzalmas forgatókönyvvel érne fel, ha Le Pen és Mélenchon kerülne a második körbe. Két euroszkeptikus jelölt - erre lenne most legkevésbé szüksége a britek Unióból való kilépését érintő tárgyalásokra készülő Európának. Már csak azért is, mert az Unió állam- és kormányfőinek fórumát, az Európai Tanácsot alkotó politikusok között különösen hangos az a bizonyos egyfős illiberális „tábor”. S még hangosabb és büszkébb lesz, ha a vasárnapi voksolás első fordulójában Marine Le Pen futna be az első helyen, amire jó esély van. Lehetetlen feloldani ezt a disszonanciát. Hogy lelkesedhet valaki egy jobboldali radikális jelölt esetleges győzelme kapcsán, ha a közös Európa nem a kirekesztésről, a törvények megcsúfolásáról, az Oroszországhoz való ezer szállal kötődésről szól? Miként vallhat Marine Le Penhez hasonló nézeteket például a migrációról egy olyan politikus, aki ugyanúgy az Unió döntéshozói közé tartozik, mint mondjuk Angela Merkel? Azért is talány, mert Franciaország 5,5 milliárd euróval az Unió egyik nettóbefizetője, s ha megvalósulnának Marine Le Pen elképzelései az Unióból való kilépésről, ennyivel biztosan csökkenne az uniós költségvetés, aminek mi lennénk az egyik legnagyobb kárvallottjai.
Marine Le Pen győzelmére szerencsére nagyon kicsi az esély, még akkor is, ha első helyen jutna tovább a két héttel később esedékes második fordulóba. Elvileg Emmanuel Macron a legesélyesebb a végső győzelemre. A magát szociálliberálisnak mondó jelölt olyan nézeteket vall, amelyek Le Pen és európai követői szerint ördögtől valóak. Befogadná a menekülteket, elmélyítené az uniós integrációt akár annak árán is, hogy a nemzetállamoknak le kellene mondaniuk szuverenitásuk egy részéről. Macron diadala óriási vereség lenne az illiberális állam híveinek. Bár a közvélemény-kutatásokat néhány hét óta kitartóan vezeti, nem lehet mérget venni arra: be is kerül a második körbe, mert felmérések szerint az őt támogatók a legkevésbé biztosak abban, hogy elmennek szavazni.
Francois Fillont, a jobboldali republikánusok elnökjelöltjét sem lehet teljesen leírni, ami azért meglepő, mert vádat is emeltek ellene korrupciógyanús ügyletei miatt. Bár talán az ő sokkterápiája lenne a legüdvözítőbb a szenvedő francia gazdaság számára, már annyira lejáratta magát a közvélemény előtt, hogy ha ő lenne Le Pen ellenfele, egyáltalán nem lenne biztos a győzelme.
A fokozódó idegesség teljességgel érthető, hiszen nagyon sok forog kockán, mindannyiunk számára. Mindenekelőtt azonban az a legfontosabb, hogy a voksolást ne zavarja meg senki és semmi.
