Ki más hozhatta volna szóba, mint François Fillon, a „klasszikusnak” mondható konzervatív jobboldal jelöltje, aki harciasan kiáll a kizárólagos nemzeti értékek mellett, miközben pokolba kívánja a határtalan liberalizmust. Nem túlságosan nagy közönség előtt, Strasbourg-ban azt fejtegette, hogy Brüsszel „internacionalizmusával” és bürokráciájával szemben az elsőbbség az államérdeké.
Amire szükség van – emelte ki – az szinte Európában mindenütt a nemzetek érdeke, és nem a technokraták szívtelensége. Mindazok, akik föderális természetű Európáról álmodoznak, vitathatatlanul tévúton bolyonganak. Kontinensünk nem föderális egységet óhajt, végtelenül veszélyes ilyen célokat hajszolni. Akár Budapesten vagy Varsóban mondanák. Még a folytatását is. „Nincs francia befolyás hatalmas Franciaország nélkül” – így a nem túl eredeti, inkább másokat utánzó Fillon. Az Unió több más tagállamával összhangban, az első helyre kell tenni a küzdelmet az illegális bevándorlóáradat ellen. Ádáz támadások a politikai vetélytársakkal szemben, akik kizárólagosan kárhoztathatók a tehetetlenségéért és kudarcokért. Ez az egész európai szemlélet, élén hirdetőjével, Emmanuel Macronnal, aki e fölfogás szerint magányos Európa-hívő, ahányan csak vagyunk, mindannyiunkat a falnak vezet. Őszintén szólva természetesen francia földön is van hatása ennek az eszmének, hála a Nemzeti Front és személyesen Marine Le Pen buzgalmának.
E vad látomással szemben a Le Monde elvi természetű írása szerint viszont az a hiteles hazafi, aki európai. Azt bírálja, hogy mostanában nagy divat lett euroszkeptikusnak lenni, ami a lap szerint nevetségesen elavult szemlélet. Elsősorban abban rejlik a veszélye, hogy ellentétben a nyíltságot követelőkkel, óhatatlanul kettészelik a társadalmakat, a bezártságot hajszolók makacsságával, akik éppen erre bátorítanak. A másik kihívás a tengerentúlról, Donald Trumptól érkezik, aki maga is elszántan Európa-ellenes, csöndes egyetértésben Putyinnal, a kontinentális destabilizáció bajnokával. A trumpizmus földrészünket új Jaltával fenyegeti, a friss orosz-amerikai paktum Európát újabb negyven évre szakítaná ketté, föltámasztaná a német kérdést, Putyin pedig a földrész keleti fertályát dúlná szét. A trumpizmus a gazdaságba exportálná törekvéseit, a putyinizmus pedig a kultúrába, elsőrendű szándéka a németellenesség.
Ezzel az igyekezettel szemben az egyetlen hatásos ellensúly a Le Monde fölvázolta elképzelés, amely az európaiak szorosabb együttes föllépését, sajátos fölfogásban „koalícióját” szorgalmazza. E szövetkezés a hagyományosan elismert értékekért küzdene, a menedékjog érvényesítéséért, általában a jogok védelméért, a sajtószabadságért, az összehangolt nemzetközi rendért. Az igazi hazafi, ismétli nyomatékosan a Le Monde, a nemzeti értékekért száll síkra, és éppen ezért európai. Ami még hátra van, húzza alá az összefoglaló, minderről a választók többségének a meggyőzése.
Állítólag ez a legnehezebb, mert ugyancsak a Le Monde egészen friss és kiábrándító kimutatása szerint az elnökválasztási hadjárat hangneme és stílusa olyannyira eldurvult, olyannyira kiábrándította a voksolókat, hogy nagy részükön eluralkodott a közömbösség. Az otthonmaradás kényelme, a tartózkodás, a kirándulási láz, a természet vonzása, az urnák fölkeresése helyett. Az utóbbi esztendőkben ez a szándék mind jobban hódított, olyannyira, hogy az idén már minden korábbinál jelentősebb rekorddöntéstől félnek. Eszmékért kell küzdeni, de mindenekelőtt mozgósítani. Máskülönben – véli sok szkeptikus – a 2017-es francia elnökválasztás komédiává züllhet.
Pedig csakugyan nem csekély a tét.