Lázár János;

- Atomkori puska

Amikor még nem igazán szabadott viccelni pártállami politikusokkal, merész tréfa volt a Rádiókabaréban, miszerint ha Lázár (György, akkori miniszterelnök) a bibliabéli szegény ember, a pénzügyminiszter meg a Faluvégi, mi a fenét akarunk lyukas gatyával a Varsói Szerződésben?

Aki most interjút adott a Világgazdaságnak, az a Lázár (János) miniszter-miniszter, kit véletlenül se keverhetünk össze a szegényekkel, hiszen maga mondta: Boldizsár fia az ő svájci számlájával (plusz budai villa) kapós lehet a helyi lányok között.

Egzisztenciájától látszólag függetlenül Lázár belerohant a tőle amúgy idegen hadügybe. Szerinte nem amerikai nyomásra fogják növelni a magyar védelmi kiadásokat. Eh! Belmagyar vágyairól így fogalmazott: „az már komoly teljesítmény lenne, ha a rendvédelmi erőinket hazai gyártású fegyverekkel tudnánk ellátni. Az önálló hadiipari képességet erősítenünk kell, mert Magyarország csak akkor lehet a térség legerősebb országa, ha a hadseregét is ütőképessé tesszük.”

Nincs kétség, hogy a hadiipar nagy pénzt fialhat. És az igazi pénz abból jön, ha a puskákat embargós országokban lehet értékesíteni. Ilyen országbarátai egyre többen vannak kedves hazánknak. Baj viszont, hogy echte magyar fegyverek ma nem teremnek a hazai puskafán, úgyhogy legfeljebb reexport – ez csúnya szó, az embargókijátszás magyar hangja – révén a nemzetközi piac átverésével forognak az ilyesmik.

Vannak még a jó öreg Kalasnyikov elvtárs fejlesztésének újabb változatai, amik azért – lássuk be – nem az innováció csúcsai. (Annak idején, 1992-ben kizárólag a Népszavában szólalt meg a hazánkba érkező legendás fejlesztő, Kalasnyikov tábornok, aki arról mesélt, hogy találmánya után évtizedekre „fényes száműzetésbe” került, hogy megóvják az imperialistáktól.)

Nekimehetünk a NATO-nak az új Rába tűzoltóautókkal, a felújított FÉG pisztolyokkal, 65-ös kiadású gépkarabélyokkal, meg az elfelejtett miskolci Gepárd fegyverekkel. Ezermilliárdokat költhetünk gyalogságra, tüzérségre, ha egy háromszáz dolláros drónnal taccsra tehető az egész.

Egy digitális kor menthetetlenül analóg kormánya álmodja a nagyot – bár itt nem a technológia, hanem a költés milyensége a lényeg.