Soha nem gondoltam volna, hogy a magyar kormány és kínai diákom között hasonlóság lenne. De van. Egyikük sem érti Amerikát.
Többszáz kínai diák tanul minden évben a Johns Hopkins Egyetem felsőbb évfolyamain. Örülünk, hogy jönnek, mert szorgalmasak és kifizetik a teljes tandíjat. Legtöbbjük az egyetem székhelyén, Baltimore-ban tanul. A közgazdasági tanszék pénzügyi kurzusai roppant népszerűek: ott a diákok fele kínai. A Nemzetközi Kapcsolatokkal foglalkozó tanszék itt van, Washingtonban. Néhány évvel ezelőtt egy kínai diák felvette az „Orosz külpolitika” című kurzusomat. Jól vizsgázott, s utána eljött a fogadóórámra elbúcsúzni. Amikor hazamegy, tanítani fog.
Azt akarta tudni, hogy Amerikában ki a felelős a tantervért, azaz azt a syllabus-t, amit kiosztottam a tanév elején – hogy melyik témával mikor foglalkozom az év során, mi a kötelező és mi az ajánlott irodalom, mikor van fogadóórám, mikor lesznek vizsgák, stb. – nos, ezt ki ellenőrzi, ki hagyja jóvá.
Kérdem én: kire vagy kikre gondol? Először a tanszék vezetőjét említette. Válaszom: ez nem szokás az amerikai egyetemeken, ugyanis a téma szakértője én vagyok, nem ő. Milyen szerepe van akkor az egyetem rektorának? Válaszom: alig ismerjük egymást. Más feladatai vannak. Jó, jó, jött a legváratlanabb kérdés: mit szólt a State Department a tantervhez? Nem látták, nem olvasták, a szövetségi kormánynak nincs beleszólása az egyetem működésébe.
A tanév során – beszélgetéseink révén – már kiderült, hogy a fiatalember jól ismerte Amerika földrajzát és történelmét is, fejből citált gazdasági mutatókat, de az agya más hullámhosszra volt beállítva. Komoly tudással rendelkezett, de vajmi keveset értett meg abból, amit tudott. Az intézmények és a tanárok függetlensége számára idegen fogalom maradt. Ez persze gyakran előfordul másoknál is. Jól emlékszem, milyen sokáig tartott, amíg mi, 56-os menekültek valamennyire is megértettük, hogy Amerika más, mint Magyarország, sőt más, mint Európa. Más civilizáció, más hullámhosszon fogható.
Ezért sem értem, miért kíván a CEU ügyében a magyar kormány tárgyalásokat folytatni az amerikai kormánnyal. Vajon ki találta ki ezt a szamárságot és miért? Tudatlanságból fakad vagy pedig valamilyen politikai játszma része? Ugyanis a CEU jövője a CEU gondja. Működési engedélyét New York államtól kapta, minősítését mindenféle állami szervtől független, főként professzorokból álló non-profit egyesület végzi el, ugyanaz, mint amelyik a Johns Hopkins egyetemet minősíti. (Angolul: Middle States Commission on Higher Education, idén 130 éves.) Se jogalapja, se hagyománya nincs annak, hogy Washington egy külföldi kormánnyal tárgyaljon egy amerikai egyetemről. Magyarul: Washington nem rúg labdába.
Még Amerika elnöke sem tudna beavatkozni abba, hogy én mit tanítok, vagy abba, hogy a CEU mit csinál. Az elnök végzi az ő dolgát, én az enyémet, a CEU az övét. Ez is hozzátartozik a fékek és ellensúlyok bölcs rendszeréhez.
