A Muzsikás csaknem négy és fél évtizedes pályáján új korszakot nyitott, amikor az 1990-es években elkezdték a Bartók Béla és a kárpát-medencei népzene kapcsolatát minden korábbinál plasztikusabban és szerteágazóbban bemutató koncertjeiket. Bartók gondolataiból indultak ki, hogy a zeneszerzőt miként befolyásolja a népzene. Ez a hatás nyilvánvalóan akkor a legerősebb, ha a komponista, az előadó és a közönség a népzenét „nem holt gyűjteményekből ismeri meg, hanem abban az alakjában, ahogyan fékezetlenül él a nép körében.” Ezzel a koncepcióval a Muzsikásnak a világ legrangosabb fesztiváljain és hangversenytermeiben sikerült elfogadtatnia a magyar népzenét, mint önálló, a klasszikus zenével egyenértékű stílust.
„Nagyon hálásak és boldogok vagyunk, hogy ezeken a koncertsorozatokon olyan művészekkel dolgozhattunk együtt, mint a Bartók, a Keller és a Takács Vonósnégyes, a Nemzeti Filharmonikusok, a Concerto Budapest és a Danubia Szimfonikus Zenekar, Alexander Balanescu hegedű-, Jandó Jenő, Szokolay Balázs, Várjon Dénes zongoraművészek, s még nagyon sokan mások. Korábban álmodni sem mertünk arról, hogy az autentikus magyar népzene a New York-i Carnegie Hallban, az amszterdami Concertgebouw-ban vagy éppen Tokió, Hong Kong és Shanghaj legjelentősebb koncerttermeiben szólalhat meg” – mondja Hamar Dániel.
A tizennégy állomásos turné április 30-án, Szolnokon kezdődik és június végén, a Gödöllői Királyi Kastélyben zárul. A budapesti helyszín (június 8.) a nagytétényi Klauzál Ház lesz – a Müpában és a Zeneakadémián már többször játszottak különböző Bartók-programokat, így most tudatosan választották ezt a családiasabb, de minőségi kultúrát kínáló befogadóhelyet.
A mostani koncertsorozat alcíme: Népzene, Bartók és Kodály élményszinten. Ez arra utal, hogy a Muzsikás kvartettje – Hamar Dániel (nagybőgő, ütőgardon, dob) és Porteleki László (hegedű, koboz, tambura) mellett Sipos Mihály (hegedű) és Éri Péter (brácsa, kontra, furulyák) – élvezetes, már-már szórakoztató formában szeretné bemutatni az eredeti dallamokat és azok feldolgozásait. Céljuk, hogy ne csak a beavatottakhoz, hanem olyanokhoz is eljuttassák ezt a muzsikát, akik mindeddig idegenkedtek a magyar népzenétől, a Bartók-életműtől vagy akár mindkettőtől. Ennek elérését segíti, hogy 2015-ben, a zeneszerző-géniusz halálának 70. évfordulóján lejártak a szerzői jogok, így egy Bartók-zongoradarab előadásához most már bátran társulhat a Hamar Dániel által megszólaltatott ütőgardon vagy akár tánc. Az előadások egyik főszereplője a fiatalabb generációhoz tartozó, Liszt-díjas zongoraművész, Fülei Balázs, a Zeneakadémia kamarazene tanszékének vezetője, aki remekül érzi és élvezi is a népzenei kölcsönhatásokat. Amikor egy debreceni művelődési házban a sorozat „nulladik” koncertjét játszották, s a zongora állapota, minősége nem volt éppen kifogástalan, Fülei a közönséghez fordult, s így szólt: „Autentikus a zongora is, talán még Bartók is játszott rajta.” Ezzel egy csapásra feloldotta a hangulatot.
Porteleki László kérdésünkre az általuk megszólaltatott repertoár földrajzi sokszínűségére hívja fel a figyelmet. A Bartók népzenei gyűjtéseiben kiemelt helyen szereplő Erdélyt ezúttal Kalotaszeg reprezentálja, de fontos szerep jut a dunántúli, a szatmári, valamint a gyimesi és moldvai csángó dallamoknak is. Ez utóbbi repertoár egyik leghitelesebb tolmácsolója Petrás Mária énekesnő, akinek „elképesztően kristálytiszta énekhangja csak látszólag áll ellentétben a modern temperált zongora hangközeivel, a bartóki zongoramuzsika duda-motívumaival vagy az évszázadokon át használt pásztorhangszer, a hosszú furulya jellegzetes tónusával.” Mindezekből az elemekből olyan organikus egység képződik, amely ma már világszerte elismert, megőrzendő érték.
