Az orosz propagandagépezet internetes hadserege számára az amerikai elnökválasztási kampányban az volt az egyik legfontosabb információ, hogy Donald Trump reggelente mikor ébred fel, és mikor néz rá először a Twitter közösségi oldalra. Ezt kideríteni egyébként nem volt nehéz: az elnök megválasztása óta is ugyanazokban az idősávokban jelenik meg a közösségi médiában, az első üzeneteit helyi idő szerint fél hét tájban szokta küldeni.
Az orosz trollok ehhez igazították napirendjüket: ha az akkor még csak elnökjelölt Trumpról sejtették, hogy figyel, célzottan „neki” posztoltak ki olyan cikkeket, amelyek a Kreml álláspontját tükrözték. Ha ügyesek voltak, akkor Trump is kitette saját Twitterére ugyanezt a hírt, ezzel egyszerre terjesztette és hitelt is adott neki - saját nevével. Olyan is volt, hogy nem osztott meg ugyan orosz propagandajelentéseket, ám később sajtónyilatkozatokban vagy beszédeiben utalt az orosz hivatalos hírforrások torzított vagy hamis híreire. Erre az egyik legjobb példa, hogy Trump gyakran emlegette, az amerikai választások során jelentősek a csalások – ezt pedig az RT és a Szputnyik, az orosz propagandagépezet két zászlóshajója ismételgette előszeretettel, minden alap nélkül. Azaz az internetes „hadsereg” sikerrel járt, Donald Trump pedig maga is az orosz propagandagépezet része lett az elnökválasztási kampány során. Mert minél többször és minél magasabb szinten ismételnek egy hazugságot, annál hihetőbbnek tűnik.
A fentieket Clint Watts nemzetbiztonsági szakértő mondta az amerikai szenátus hírszerzési bizottsága előtt, amely egy teljes napot szánt arra, hogy minél többet megtudjon az orosz titkosszolgálatok módszereiről. Watts nagy feltűnést keltett azzal, hogy ismertette saját kutatási eredményeit - amelyeket egyébként már több mint fél éve publikált is.
Az elmúlt hónapokban elemzők, újságírók és az amerikai titkosszolgálatok által kiadott jelentések is leszögezték, az orosz hírszerzés nem csupán információkat gyűjt a világban, de aktívan befolyásolni akarja a politikai eseményeket, az amerikai elnökválasztást is. Ennek pedig egyik fontos eszköze a sokezres sereg a közösségi médiában, akik a Watts által leírt módszerekkel, célzottan helyeztek el álhíreket az amerikai internetes térben. Ebből is kiderül: az internet óriási lehetőség Moszkva számára, hiszen úgy befolyásolhatja a közvéleményt, hogy még amerikai földre sem kell küldenie embereit. A módszer olcsóbb és sokkal kevesebb kockázattal jár. Moszkva „az erő politikája helyett a politika erejét használja” - így foglalta össze a szenátorok előtt a lehető legtömörebben Watts azt, hogy az orosz kormány kelléktárában az információ immár ugyanolyan fontos eszköz, mint a fegyverek.
Bárhol bevethető „robothadsereg”
Watts és kollégái már 2014 márciusában felfigyeltek egy furcsa petícióra, amelyet a Fehér Ház weboldalának erre a célra létrehozott „sarkában” indított valaki. Az aláírásgyűjtés címe: „Vissza Alaszkát Oroszországnak” volt. Watts szerint sok, humorosnak szánt petíciót indítanak az emberek az oldalon, ez azonban kimagaslott közülük, mivel nagyon gyorsan 39 ezer támogatót gyűjtött. Kollégáival hamar felfedezték, hogy a sok támogató aláírás automatáktól, „robotoktól” származik, amelyek az orosz propagandagépezethez köthetőek. Ekkor kezdték el vizsgálni az orosz-párti közösségi média szereplőit. Két és fél éven át több mint hétezer Kreml-barát közösségimédia-profilt vizsgáltak. Ezek között tömegével vannak „robotok”, amelyek automatikusan posztolnak, de kamu profilok is, amelyekkel csapdát állítanak befolyásolhatónak tartott amerikaiaknak.
Hogyan is működik a sokezres orosz internetes hadsereg? A legkézenfekvőbb, hogy aki nekik nem tetszőt ír, azt támadás alá veszik. A másik, hogy egy vonzó amerikai nőnek beállítva magukat beszélgetést kezdeményeznek az „áldozattal.” Amikor a bizalmukba férkőztek, elkezdenek nekik oroszbarát anyagokat küldözgetni. Rosszabb esetben ráveszik őket, hogy kattintsanak egy fertőzött linkre vagy töltsenek le egy vírusos fájt, ami megfertőzi a gépüket és minden adatot továbbít az orosz titkosszolgálatoknak. Ugyanilyen fontos része a munkájuknak, hogy az orosz propaganda anyagait terjesszék az internet arra fogékony csoportjaiban. A Twitteren például, ha egy témát „nyomni” akarnak, sok ezer automata küld róla üzeneteket egyszerre. Ez a kiemelt, népszerű témák közé repíti az írásokat, így arra felfigyel a hírmédia – és esetleg maga Trump is.
Álhírek hasznos idiótáknak
A Watts által leírt egyik példa az amerikaiak által használt törökországi Incirlik légibázis. A tavaly nyári török katonai puccskísérlet után két héttel kisebb tüntetés volt a bázis előtt, ám az orosz RT tévécsatorna és a Szputnyik internetes portál szerint terroristák foglalták el a bázist és a kezükbe kerülhetnek amerikai nukleáris fegyverek. Watts szerint az első hír megjelenése utáni 78 percben az általuk már hosszú ideje figyelt, orosz kötődésű Twitter-profilok több mint négyezer alkalommal posztoltak a témáról, azaz elárasztották vele az internetet. Watts szerint ugyanezek a Twitter-profilok ma már az európai választásokra és a menekültválságra koncentrálnak és a migránsokkal szembeni félelmet gerjesztik.
Az orosz álhírgyárnak három szintje van: az első a Watts által „fehérnek” nevezett, nyíltan Kreml-kötődésű hírforrások csoportja, azaz az RT és a Szputnyik. Az itt megjelent híreket átveszik a „szürke” zóna szereplői. Ezek az összeesküvés-elméleteket terjesztő és gyártó, homályos hátterű oldalak. Ide tartoznak a „hasznos idióták” is, akik iránymutatás vagy pénzbeli juttatások nélkül, önszántukból terjesztik ezeket a híreket. A harmadik szint, a „fekete” zóna munkásai a fent említett sok ezer kommentelő- és trollkatona, illetve automatizált Twitter-profil, amelyek tovább terjesztik az álhíreket.
Az így elterjesztett álhíreket négy csoportba lehet sorolni. Az első a politika: valaki el akarja csalni a választásokat, vagy épp Hillary Clinton „halálosan beteg”, de ide tartozik az ellopott emailek publikálása is. A második csoport a pénzügyi manipuláció: tavaly egy, a párizsi Disneylandet ért bombafenyegetést „fújt fel” olyan félelmetesre az RT és a Szputnyik, hogy a cég részvényei óriásit estek. A következő a társadalmi feszültségek csoportja: eltúlzott hírek az amerikai rendőri brutalitásról, kormányellenes tüntetésekről és zavargásokról. A negyedik csoport vezet a legmesszebbre: ide tartozik, amikor egyes „cikkek” nukleáris katasztrófát vagy világháborút vizionálnak.
Célkeresztben a NATO és az EU
A fent leírt propagandamódszereknek Watts szerint öt célja van: aláásni a demokratikus kormányzásba vetett bizalmat. Mélyíteni a politikai szakadékokat. Lerombolni az állampolgárok és választott képviselői közötti bizalmat. Népszerűsíteni az orosz álláspontot. Bizalmatlanságot ébreszteni a média iránt azzal, hogy már nem lehet tudni, mi igaz és mi hamis. A fent leírtak végcélja pedig az EU szétbomlasztása és a NATO felőrlése. Mert minél gyengébb ez a szervezet, annál erősebb (illetve annak tűnik) Oroszország.
Azt Watts is hozzáteszi: mindez csak politikailag megosztott társadalmakban lehetséges, és olyan témákban, amelyre vevő az adott lakosság. A briteket például a legjobb orosz trollok sem tudnák meggyőzni arról, hogy ne szeressék a királynőt. Ám ott, ahol kiélezett a politikai verseny és egy választáson például szoros eredmény várható, épp elég az eredmény megfordításához az is, ha kevés, de jól kiválasztott csoportot céloznak meg üzeneteikkel, és vesznek rá arra, hogy úgy szavazzanak, ahogyan ők akarják.
A Watts és kollégája, JM Berger által tavaly novemberben publikált cikk szerint egyébként Putyinnak még jól is jött volna, ha Trump elveszíti az elnökválasztást. Az új amerikai elnök ugyanis kiszámíthatatlan, egyelőre nem tudják, mit kezdjenek vele. Csalódott vesztesként azonban feltehetően saját médiabirodalmat épített volna, hogy feltüzelt híveinek továbbra is muníciót adjon a politikai harchoz, ez pedig az orosz propaganda egyik legjobb terjesztője lehetett volna.
Elterelnék a figyelmet
Trump és emberei szerint nem az orosz kapcsolatok gyanúja az az igazi botrány, hanem az, hogy az orosz szállal kapcsolatos nyomozás részletei kiszivárogtak a sajtónak – például az, hogy Michael Flynn egykori nemzetbiztonsági főtanácsadó többször is beszélt telefonon Szergej Kiszljak washingtoni orosz nagykövettel, ám ezt eltitkolta még felettesei elől is. Flynn a letagadott orosz kapcsolat miatt 24 nap után lemondásra kényszerült.
