Parkolán Géza középkorú, jónevű üzletember volt. A vállalkozása, amit régi barátjával, Nopál Oszkárral közösen vezetett, igazán sikeres volt. Szivattyútelepet adtak el közel-keleti országokba, a tárgyalásokat maguk vezették és sokat utaztak is, Parkolán, aki remekül beszélt angolul és franciául, egyetlen lehetőséget sem mulasztott el. Szerette azt a világot. Útjaira mindig magával vitte Krisztit, a csinos és odaadó üzletkötőt.
- Szeretem a tehetséges fiatalokat - mondta mindig Nopálnak.
Ráadásul a legújabb marokkói üzlet nagy fogás volt. Rabatban, az elegáns Hotel La Tour Hassan lakosztályában egy hetet töltött el Krisztivel. Lehet, hogy ő az igazi, gondolta, miközben a teraszon reggeliztek. Természetesen nem felejtett el értékes ajándékot vinni a feleségének meg a gyerekeknek. De Annát, aki egy magániskolában dolgozott angoltanárnőként, nem az ajándékok érdekelték, ő a férje visszatérésének örült. Tudta, hogy kellemes, okos társasági ember, az üzleti élet ismert alakja, bizonyára vannak hosszabb-rövidebb kalandjai, de ezek inkább csak sejtések voltak és nem is szerette volna, ha bizonyossá válnak. Vagy mégis? Végül is minden rendben volt a házasságukkal, vagy legalábbis úgy tűnt, hogy rendben van és ez elég is volt. Elégedett volt Gézával, elnézte neki, hogy olykor anyagias. Régóta szeretett volna egy kis autót, de a férje hallani sem akart róla.
- Mi lenne velünk pénz nélkül? - kérdezte Géza idegesen, ha Anna szóvá tette, aztán egy ideig nem beszéltek a dologról.
Néhány héttel később Parkolán Prágába utazott. Hosszabb tárgyalásra készültek, több szakértő kísérte el, és ezért Krisztinek külön szobát foglaltak.
- Tízkor várlak - súgta a lány fülébe Parkolán a liftben.
Fürdött, behűtött egy üveg pezsgőt és várta Krisztit. Rövidesen kopogtak. Máris, gondolta. De nem Kriszti érkezett. Egy magas, elegáns, jóképű, mosolygós férfi állt az ajtóban, úgy festett, mint akinek minden sikerült az életben.
- Maderspracher Károly ügyvéd vagyok - mondta a férfi.
- Találkoztunk már? - kérdezte gyanakodva. Parkolán nem szerette, ha más is sikeres és azt sem szerette, ha mások is sikeresnek látszanak.
- Nem. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy a felesége mindent tud.
- Mi az, hogy mindent tud?
- Talán bejöhetnék - mondta a férfi.
- Persze, természetesen - Parkolán azt kívánta, Kriszti bárcsak késne. Szóval a felesége mindent tud? Amikor reggel elköszönt Annától Budapesten, úgy festett, hogy minden rendben van. Vagy mégsem?
- Pontosabban, mit tud a feleségem?
- A kedves felesége, mint mondtam, mindent tud.
- Ezért utazott utánam Prágába, hogy ezt közölje?
- Így hatásosabb - az ügyvéd hangja megkeményedett.
- De Anna hogy tudta meg?
- Semmi sem maradhat titokban, amit ketten tudnak. Én azért vagyok itt, hogy megoldást kínáljak. Ügyvédtársammal, Keresztes Ernővel készek vagyunk eloszlatni felesége gyanakvását, ön pedig megmentheti a házasságát, és a viszonyát is folytathatja Krisztivel.
- Hogyan csinálja? Kriszti kotyogott?
- Ezt bízza ránk. Vannak módszereink. Ez az ügyvédi munka lényege. Ön tegyen úgy, mintha semmi sem történt volna. Kifizeti az ügyvédi költséget. Semmi több.
- Világos - mondta Parkolán.
- Ötmillió - az ügyvéd nem késlekedett.
Első hallásra sok, gondolta Parkolán, valójában azonban jobban jár, mintha válnának. Osztozni kellene a házon, a nyaralón, nem is beszélve a gyerekekről, akiket megviselne a dolog.
- Rendben. - És meg is nyugodott. Hiába, ezek a fiúk, Maderspracher és Keresztes, értik a dolgukat.
- Készpénz.
- Természetesen - mondta Parkolán. Ismerte ő a szabályokat.
Kezet fogtak, Maderspracher felállt, a zakója zsebéből előhúzott egy borítékot, átadta Parkolánnak.
- Néhány fénykép - mondta. - Emlék. - Kezet fogtak, ezzel akkor le is zárták az ügyet. Alig távozott az ügyvéd, érkezett Kriszti. Parkolán még soha nem látta ilyen vonzónak, mint aznap. Elkerült bajok néha meghozzák a boldogságot.
Két nappal később elintézték az ügyet, Maderspracher még egy elismervényt is adott. Parkolán megkönnyebbült. Otthon minden rendben volt. Anna semmit sem sejt, jókedvűnek látszott, gyanakvásnak a nyomát sem látta.
Este Maderspracher találkozott Annával a férfi lakásán, elosztották a pénzt, ahogy abban korábban megállapodtak. Pezsgőt is bontottak, Anna azonban nem volt igazán boldog.
Tízmilliót is kérhettek volna.
