A politikusé különös szakma. Sokan jó szándékkal kezdik, azaz idealisták, ám később megváltoznak. Tisztelet a kivételnek. Én még Sztálinról is feltételezem, hogy a kezdet kezdetén a Nagy Ügy vezette a bankrabláson át a Nagy Terrorig. Aztán elvtársai, bőrüket féltve, végeztek vele, nem az imperialista ellenség vagy akár a zsidó orvosok. Rákosi szerencsésebb volt, őt – aki ugye valaha Sztálin legjobb magyar tanítványa volt – csak a szovjet paradicsomba száműzték. Szegény Mátyás az amerikaiak ellen áskálódott, mégis az oroszok toltak ki vele.
Az az érzésem, hogy a politikusok közül sokan kiábrándulnak a szakmából, de nem tudnak időben kilépni a sorból. Joggal félnek a bukástól, de jó szakmájuk nincs, legtöbbjük semmihez sem ért. Elvégzik az egyetemet, dolgoznak két-három évig, aztán beállnak politikusnak. Hová menjenek vissza 20-25 évvel később? Persze ragaszkodnak a hatalom előnyeihez is. Sofőr, titkárság, utazás, fontosságuk elismerése, dübörgő taps együgyű előadásaik után, főleg a szereplési vágy és a pénz.
Amerikai mondás szerint a politikus életében igazán az számít, ha dicsérik. Szintén előnyös, bár valamivel kevésbé, ha szidják. Csak akkor van baj, ha senki sem veszi őket észre. Ki tudja, talán ezért ragaszkodnak oly sokan a politikusi pályához. Tény, hogy a politikában minimális a különbség a dicséret és a kiátkozás vagy a híres és a hírhedt között. Elvégre egy politikus világhírre tehet szert templomok lerombolásával vagy éppenséggel egyetemek bezárásával is.
A bukás következményeit illusztrálja Dél-Korea (volt) nagyhatalmú elnökének a sorsa. Pak Gun Hjet zsarolás és korrupció miatt fosztották meg hatalmától és néhány hete börtönbe vetették. Túl sokat engedett meg magának, nem volt elővigyázatos. Most cellatárs nélkül éldegél, a koszt rossz, matracon alszik a puszta földön, felelős a mosogatásért, stb. Nekem azonban a hajtű és a TV ragadta meg a figyelmemet. Ugyanis Pak híres volt egyedülálló, különleges frizurájáról, amit több hajtűvel rögzített. Ezeket elkobozták, mert a börtön szabályai szerint egy ilyen hajtűvel valaki öngyilkos is lehet. Ami a TV-t illeti, azt csak felső engedéllyel kapcsolhatja be. Kérdés, hogy a focimániákus Koreában megengedik-e, hogy a meccseket cellájában kövesse..
Most pedig itt van Michael Flynn esete. Trump nemzetbiztonsági főtanácsadóját az elnök februárban kirúgta, mert eltitkolta orosz kapcsolatait. Washingtonban persze mindenki emlékszik Flynn beszédére a tavalyi republikánus jelölőgyűlésen, ahol a hisztérikus tömeggel együtt skandálta: „Csukják le!” – azaz börtönbe Hillary Clintonnal, a demokraták jelöltjével! Flynn most mentességért esedezik, tehát vélhetően hajlandó „köpni” feletteseire, talán magára az elnökre is.
Mindezek ellenére a politika fontos sport. A magam részéről a vízilabdát azért jobban kedvelem, ahol szinte minden, ami számít, a víz alatt zajlik le. A politika is nagyrészt átláthatatlan s talán ezért is izgatja a fantáziánkat.