Nem egyszerűen arról van szó ezúttal Szerbiában, hogy a vesztes tábor elégedetlenkedik, napok óta szabályos forradalmi hangulat uralkodik az országban. A választás másnapján utcára vonult belgrádi diákokhoz hamar csatlakoztak a vidékiek, néhány napon belül összehangolták követeléseiket, amelyeket 9 pontban, programszerűen állítottak össze. Ezek a követelések a szerb társadalom szinte minden szegmensét érintik, így több szakszervezet is csatlakozott a diákok mozgalmához.
Az első napokban még úgy tűnt, gyorsan lecsengő diákelégedetlenséggel áll szemben a belgrádi hatalom, ekkor még a követelések sem voltak kiforrottak, még leginkább csak arról szóltak a demonstrációk, hogy a fiatalok szerint a kormányzat elcsalta a választásokat, Vucic nem tisztességes módszerekkel lett elnök. Bár hivatalos közlések szerint soha nem volt ennyire zökkenőmentes a választás Szerbiában, kezdtek megjelenni a választási csalásról szóló hírek, a tömeg pedig nőni kezdett az utcákon. Múlt hét végén a diáktüntetések és a rendőri, illetve katonai szakszervezetek bérkövetelési demonstrációi összeértek, közös tüntetésekre került sor, a követeléseket is összehangolták. A nagyvárosokban azóta is naponta ezrek tüntetnek, Belgrádban hétvégén hivatalos jelentések szerint 10 ezren, a szervezők szerint 80 ezren követelték „Vucic diktatúrájának” felszámolását.
A sajtószabadság központi kérdéssé vált a rezsim ellen tiltakozók szemében, hiszen úgy vélik, hogy elsősorban a hatalomhű média és a hatalom által megszállt közmédia, az egyenlőtlen kampányfeltételek tették lehetővé Vucic győzelmét már az első fordulóból. A délvidéki régióközpontban, Újvidéken például hétfőn mintegy 5 ezren tüntettek, és a zömében fiatalokból álló tömeg a Dnevnik napilap székháza elé vonult, hogy „üdvözöljék azokat az újságírókat, akik hetedik napja egy szót sem jelentettek meg a tömeges tüntetésekről”. A szakszervezeti mozgalommal egyesült tüntetés másik központi kérdése a privatizáció, illetve az Európai uniós integráció valamint a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) felvett hitelek miatt végrehajtott megszorító intézkedések, strukturális reformok, mint például a nyugdíjak és bérek csökkentésének visszavonása.
Aleksandar Vucic, aki egyelőre még miniszterelnök, június elsejétől veszi át az elnöki megbízatást, nyilatkozatában megpróbálta a diktatúra vádak cáfolataként értelmezni a nyolc napja tartó demonstrációt. „Ez a demokrácia ünnepe, visszahívtuk a rendőrséget és a katonaságot is, szeretnénk megmutatni, hogy a kormány szabadszellemű. Mindenki kimutathatja elégedetlenségét a parlament és a kormány előtt, s mindez rendben van, amíg nem veszélyeztetik az alkotmányos rendet” – mondta a kormányfő.
A tüntetések békések, a füttyszó a legdurvább eszköze a tömegnek.
