Megtanulhattuk, hogy a kormány semmit sem bíz a véletlenre. Semmi nem történik valamilyen hátsó szándék nélkül, csak ki kell várni, amíg kibújik a szög a zsákból.
2014 október közepén valamit tudhatott a kormány a kirobbanni készülő amerikai kitiltási botrányról. Nem mindennap fordul elő, hogy egy szövetséges állam megvonja a beutazási engedélyt a másik ország magasrangú közhivatalnokaitól. Napokig ködösítettek, tagadtak, de aztán kiderült az igazi ok: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke, valamint (feltehetően) magas beosztású kollégái bizonyos korrupciós ügyek miatt feketelistára kerültek az Egyesült Államokban.
Csupán néhány nap telt el, amikor Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter 2014. október 21-én bejelentette, hogy a kormány minden megkezdett gigabyte-nyi elektronikus adatforgalom után 2015-től 150 forint adót készül kivetni. A bejelentés azonnali tiltakozási hullámot váltott ki mind a szolgáltatók, mind pedig a felhasználók körében. A Facebookon létrejött Százezren az internetadó ellen közösségi oldalt október 22-én a déli órákig már közel 90 ezren lájkolták, ezzel is nemtetszésüket fejezve ki a tervezett adónem ellen. Aztán megjelent a mintegy tízezernyi elszánt tüntető a belvárosi utcákon, és attól kezdve kissé háttérbe szorult az amerikai kitiltási botrány híre, sokkal „kézzelfoghatóbb” téma volt az internetadó ügye a közemberek számára, mint holmi ködös korrupciós botrány.
Most itt van a CEU ellen indított hadjárat. A „politikai okoskodók” arról beszélnek, hogy az egész hátterében nincsen más, mint egy kicsinyes bosszú Soros György valamilyen máig kideríthetetlen „bűne” miatt. Ezért érdemesnek találta az Orbán-falka, hogy nekitámadjon Amerikának, a tudományos világnak, egyetemisták ezreinek, akikről egyszer már kiderült, hogy meglehetősen „hevesen” reagálnak az ilyen támadásokra. És persze kivívja az Európai Unió minden rendű és rangú megszólalójának rosszallását.
Valami van a háttérben, de ki tudja, mi az igaz? Ki tudja, milyen egyéb, ősszel „élesedő” botrányt akarnak elkendőzni ezzel az értelmetlen és aligha kifizetődő újabb támadással?
A minap megjelent a The Times angol lapban egy figyelemre méltó írás, amely azt sugallta, hogy az EU vezető országai megelégelnék a magyar és lengyel akadéskoskodást a menekültek - közösen elfogadott - befogadásával szemben. Most az angol cikkben arról írnak, hogy Brüsszelben „belengették”, ha továbbra is köti a menekültek ügyében a két ország az ebet a karóhoz, ősszel komoly retorzióra számíthatnak.
Ha ezúttal is úgy működik a „Fidesz-logika”, ahogyan az elmúlt években már megtapasztalhattunk, könnyen lehet, hogy a szintén őszre időzített, sebtében átvert CEU törvény nem más, mint habverés, ködösítés, a figyelem elterelése valami másról. Valami súlyosabbról.
A történelemből illene tanulni. A pesti „utca” népe kiszámíthatatlan. Eddig mindig az elbizakodottság indította el a maguk csalhatatlanságával eltelt hatalmakat a bukás útján. Nem számoltak azzal, hogy a magyar nép meglepően jól tűri a hatalom arroganciáját és cinizmusát, de van egy határ, amikor elszakad a cérna. A fiatalokban működnek az önvédelmi reflexek, egy ideig hátat fordítanak a politikának, vagy felpakolják a családjukat és másutt keresik a boldogulást.
De ha sérelem éri őket, átszakadnak a gátak. Most tízezren mentek tüntetni, holnap talán még többen választják majd az utcai politizálást. Nagyot hibázhatnak Orbánék, ha ezzel nem számolnak. Veszélyes vizekre kormányozzák Magyarországot, megeshet, hogy a CEU-botrány lesz a Fidesz sírásója.
