„Kedves Marine, íme az egyik legutóbbi számla, amely azt bizonyítja, hogy az utóbbi időben havi 100 ezer euróval nagyobb összegeket vettünk föl, fogadásokra, utazásokra, rendezvényekre, egyebekre. Nehéz ellenőrizni őket. Ha a következő években a tendencia folytatódik, nem tudunk másképpen kievickélni ebből, csakis úgy, hogy még többet kérünk a parlamenttől” – áll abban az üzenetben, amelyben Wallerand de Saint Just, az FN pénztárosa ismertette a tényeket a pártelnökkel.
A jelek szerint azonban Marine Le Pent egyáltalán nem érintette meg a figyelmeztetés, mert hamarosan másfél millió euró „kölcsönt” kért. Az EU ellenőrző intézménye, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) – amely magyar ügyekben is vizsgálódott – már korábban is készített olyan jelentést francia nyomozók vizsgálataira utalva, amelyből kiderült, hogy az FN európai képviselőinek úgynevezett asszisztensei bődületes pénzeket visznek haza. Akad köztük például egy bizonyos Madame Boutonnet, aki a kisujját se mozdította meg, de havi 4000 euró „jövedelmet” vett föl. Állítólag szerződés is kötötte őt Strasbourghoz, de egyetlen esetben sem beszélt telefonon egy ottani FN-képviselővel sem. Hasonló a helyzet Laurent Salles-lal, akit a kimutatások úgy aposztrofálnak, mint Marine Le Pen egyik közvetlen munkatársát, ám az elnök asszony naptárában még a még a nevére sem lehet rábukkanni.
A Le Monde alaposan utána járt a kétes ügyeknek, mire Le Pen három legközelebbi munkatársa elterjesztette, hogy a neves újság munkatársai hamis adatokat – „rágalmakat” – gyűjtögetnek és publikálnak, hogy ily módon ártsanak a szerintük győzelemre esélyes Madame Le Pennek néhány héttel az elnökválasztások előtt, s egyszersmind így próbálják kedvezőbb helyzetbe juttatni az ellenfeleit. Az összehangolt támadás visszaverésére a Le Monde első számú vezetőjét, Jérome Fenogliót küldte csatasorba, aki azzal utasította el a politikai rágalmakat – miszerint a szerkesztőség tagjai „lepénzelik” forrásaikat, hogy azok nekik kedvező információkkal lássák el őket – hogy Franciaország egyik legfontosabb újságja több évtizedes fönnállása óta soha nem folyamodott ilyen eszközhöz. „Azt állítani, hogy a Le Monde korrumpálja a hírforrásait, a legközönségesebb rágalmazás, és a lap ennek visszaverésére megteszi a szükséges törvényes intézkedéseket” – jelentette ki Fenoglio, aki közleményében leszögezte: ahogy a korábbiakban, úgy a jelenlegi elnökválasztási küzdelemben sem állt egyetlen tábor mellé a Le Monde. „Az újságírók szabadsága korlátlan és teljes, nem befolyásolhatják őket a kormányzati közlemények, de még a részvényesek esetleges kísérletei sem. A Le Monde nem vásárol meg, és nem árusít senkit. Az egyetlen elkötelezettsége az, hogy az újságíró a demokratikus vita kulcstényezője, a fölvilágosult állampolgárok egyike. Pontosan olyan egyéniség, akit a Nemzeti Front vezetői egyáltalán nem szívelnek” – áll a szokatlan hangvételű közleményben.
Az Ötödik Köztársaság hat évtizedes fennállása óta nem jelent meg ehhez fogható szöveg a hírlap hasábjain. Ami egyúttal jelzi azt is, hogy az idei francia elnökválasztást sajátos, a korábbiakhoz alig hasonlatos vonások jellemzik. Nem csupán a szélsőjobboldal hangadó pártja részéről, hanem az állítólagosan hagyományos konzervatív oldalról sem. Túlzás nélkül mondható, hogy az elnökválasztás nem kizárólag francia belügy, az eredménye egész Európa jövőjét befolyásolhatja.
